Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Ju-ju-ju-jus primae noctis! (Adelgunda, Apród ismétlik vele.) Azelőtt száz lány sem volt sok stb. Másnak talán a mennyek mennye, Az üdvök üdve ez a jog, Nekem ma már csak az a fontos, Ha éjjel nyugton álhatók. A drága múltban oh be sokszor A vágytul voltam lázbeteg, Ma már azonban nem a vágytól, A félelemtől reszketek. Azelőtt száz lány sem volt sok stb. (Adelgunda, Apród.) Azelőtt száz lány sem volt sok stb. BRÚNÓ: Mindegy! Bocsásd be a lányokat. Talán sikerül újabb halasztást kicsikarnom tőlük... APRÓD: Ahogy parancsolod, nemes lovag. (El.) ADELGUNDA: Nem bolondok, hogy újabb halasztást adjanak. Mindennek van határa. Tudod-e, hogy másfél év óta egyetlenegy esküvő sem volt a faluban? Miattad, csak miattad. Mindenféle ürüggyel megtagadod a... BRÚNÓ: JÓ, jó, ne edd a májamat! Hát mit csináljak? Mit csináljak, ha ez nekem már nem öröm? Sőt! Édes istenem, ebbe is bele lehet unni. De mennyire bele lehet unni. Mindig ugyanaz a komédia, mindig ugyanazok a lányok, illetőleg mindig más lányok... ADELGUNDA: Gyönyörű lovag vagy, mondhatom... Pedig a közmondás azt tartja, hogy akinek az isten hivatalt ad, annak képességet is ad hozzá... BRÚNÓ: Ma az egyetlen képességem a nyugdíjképesség... 102. Molnár Ferenc karonfogva elvezetett a sötét nézőtérre, és beültünk az egyik páholyba. Lelkesedve magasztalta a finom kis színpadot, meghitt nézőterét, amelyen a leghalkabb rezdülések is pompásan érvényesülnek. Aztán a fülemhez hajolva súgta: — Gyere át hozzánk! Heltai is akarja. A világ elbámulna rajta, hogy mit tudnánk csinálni mi hárman.