Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Ez az idő a operettnek volt — ahogy mondani szoktuk — fénykora. Elsősorban a francia operetté, a Népszínház Planquette „Rip"-jét és a „Kornevillei harangok"-at játszotta, a „Hoffmann meséi"-t, de ezek mellett a komoly, nagy operettek mellett Offenbach, Hervé, Audran, Messager, Varney könnyű muzsikájú, derűs, elmés, illedelmesen pikáns alkotásait. Egy-egy abból az időből való „kétértelműség" a maszületett bárány gyermeteg bégetésének hangzik ma, amikor elszánt papagájok rikácsolják el a színpadon a kikötők matrózkocsmáiban megtanult egyértelműségeket. Nagy tábora volt a bécsi operettnek is, a Strauss, a Millöcker, meg a Suppé muzsikájának, meg a felejthetetlen és mégis régen elfelejtett lengyel-magyar-zsidó Konti Józsefnek a „Suhanc", az „Eleven ördög", a „Királyfogás" szerzőjének. Remek karmester volt, az életben és egy kicsit Offenbach és Hervé. Egyik operettjének a főpróbáján azt mondta nekem: — Fogadok veled tíz cigarettába, hogy ennél a szakasznál holnap a közönség megismételteti a finálét. (A tíz cigaretta akkor nem volt olyan életveszélyes tét, amilyen ma.) A premieren a közönség csakugyan megismételtette a finálénak azt a részét. Konti hátrafordult a karmesteri székben és rám hunyorított (bal II. 1.). — Nyertem! Csak azután ismételtette meg a finálét. Az operettek pajkos kis hősnőit nagy színésznők játszották. A „Szép Heléna", a „Kék hegyek szelleme", a „Gerolsteini nagyhercegnő" (régóta föl kellene újítani!), a „Niniche", a „Nebántsvirág" Pálmay Ilkának, az „Isteni Ilká"-nak a nevéhez fűződik. Elragadó zászlóvivője volt a francia szellemnek. Plegyi Aranka, a csodálatos Szaffi és még csodálatosabb „Baba" (miért nem elevenítik föl), már akkor kitalálta a sex-appealt, meg a wampot, amikor Hollywood még az idők méhében szendergett. A dzsentriből jött elbűvölő Küry Klára példáján fölbuzdulva, már az úrikisasszonyok is színpadra merészkedtek. A népszínházi társulat és az egész magyar színészet fölött pedig fejedelemasszonynak a nagy Blaháné trónolt, remek színésznője az operettnek is. A „Mikádó", az első angol operett, meg a „Görög rabszolga" még a Népszínházban került színre, de a „Gésák" és az amerikai „New York szépe" már a Magyar Színház történetének egyik ragyogó fejezete. A Népszínház lehanyatlott, de a francia operett is. A francia külvárosi bulvár-színházak olcsó, zenés tréfáitól a jazzig nem egészen száz év alatt nagyot változott a világ. Nagyon köszönöm a Vígszínháznak, hogy fölújította számomra a „Nebántsvirág"-ot. Üdítő este volt. Elbűvölt közönség tapsolt az operettnek, alighanem először látta. Régi világ elevenedett meg számára, olyan régi világ,