Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

amely tökéletesen új. Újabb minden espressónál, bárnál és koktélnál. Olyan kiszólásokat hallott benne, amelyekre talán gyermekkorából emlékszik még, de értelmüket és származásukat nem tudja, talán sohasem is tudta. Ezek évtizedekig szállóigék voltak. Mi, régiek, emlékezünk arra, hogy amikor Ugrón Gábor a képviselőházban megtámadta Tisza Kálmánt, kórusban énekeltük: „Floridornak igaza van." Természetesnek láttuk, hogy amikor az alsósban az egyik szakállas ember megkontrázza a másik szakállas embert, az meg rekontrázza, gőgösen azt mondják egymásnak: „Már én ilyen vagyok, anyám!" Köszönöm a Vígszínháznak, hogy eszembe juttatta sok személyes emlékemet, amely a „Nebántsvirág"-hoz fűződik. A színháznak kötelessége, hogy eszünkbejuttassa fiatalságunkat. De kötelessége az is, hogy a mai fiatalságnak megmutassa elmúlt idők báját és szellemét és valahogyan megértesse vele, hogy nem kell föltétlenül sutba hajítani azt, ami régi, csak azt kell kegyetlenül kiirtani, ami rossz. A „Nebántsvirág" elbűvölt közönsége elcsodálkozott azon, hogy olyan operettet kapott, amelynek mulatságos meséje, ügyesen megszerkesztett cselekménye van, mindez pedig kedves dialógusokban és remek muzsika kísérte elmés énekszövegekben bonyolódik le. Közönség, író, színész és muzsikus hasznos tanulságokat vonhatott le a Vígszínháznak az operett becsületét helyreállítani iparkodó, majdnem kifogástalan előadásából. Remélem, egyik-másik színházunk (sőt még a Vígszínház is) okul majd ezen a példán. Ha már hébe-hóba egy-egy operettet fölújítunk, gondolkozzunk előbb azon, miért és hogyan újítjuk föl. Töröljük le róla az idők porát, frissítsük föl, de ragaszkodjunk stílusához és hímporától kíméletlen kézzel ne fosszuk meg. Gyöngéden és szetetettel nyúljunk hozzá. Ahogy a nebántsvirághoz. Ne hamisítsuk meg, ne süllyesszük le a mai közönség ízlésének megfelelő lapos és üres bárgyúsággá, hanem a mai közönséget emeljük föl a régi szép operett magasságaiba. Mindenkinek öröme telik majd benne. 91. A magyar írók átalakítják, megfiatalítják a librettókat, épkézláb, formás, nemegyszer aktualitásokkal tűzdelt, szórakoztató szövegkönyveket faragnak életképtelennek látszó színpadi művekből — Heltai iskolát csinált. 92. Minden íróról annyi arcképet lehet rajzolni, ahány tükröt tartunk eléje. Heltai Jenő bizonyos tükörből nézve Budapest költője, ezen belül Budapest fiatalságáé, ezen belül a színházak, kabarék, irodalmi kávéházak, az Otthon és Fészek környékéé, azaz a bohémvilágé, majd azé a számtalan