Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

De térjünk vissza 1904-hez! Vajon mit érezhetett át a librettista, Bakonyi Károly Petőfi verses meséjében, az új idők szellemének megfelelően? Amit Petőfinek az 1840-es években nem engedett volna meg a cenzor, Bakonyi minden kockázat nélkül megtehette: kiáltványszerűen hangsúlyozhatta túl a mű nemzeti jellegét. 80. HUSZÁR: Strázsamester úrnak alássan jelentem: gyün már a zászló! STRÁZSAMESTER (kardot ránt): Akkor hát: Vigyázz! Sorakozz! (Huszárok sorba adnak, arccal a háznak, strázsamester előttük.) ALTISZT (két huszárral be hozzák a zászlót). STRÁZSAMESTER: Tisztelegj! (Huszárok tisztelegnek, átveszik a zászlót.) STRÁZSAMESTER (meglobogtatja a zászlót, középre áll): Mellettem csatázó Pajtásom adj kezet, Háromszínű zászlónk, Harcba ez vezet, Lengj te szent ereklye S győzelemre vidd, Fényes győzelemre, Magyar vitézeid. Mindenünk e zászló, Sosem hagyjuk el, A legszebb leányzó Bokrétázza fel. Rá pántlikát pirosat Emlékül kötött, A vértől mámoros had Csatába így megyén. 81. Igen fontos motívum a nemzeti zászló, mely Petőfinél nem szerepelt, mivel magyar trikolór csak 1848 óta létezik. Látványos, színpadra termett ötlet, hogy az első felvonást nyitó, toborzó jelenetben behozzák a háromszínű lobogót, melyhez a huszárok valóságos himnuszt énekelnek és „a legszebb leányzó", azaz Iluska köt rá piros pántlikát. Az idők különbözőségét jelzi, hogy Petőfinél nincs toborzási jelenet, a falusi nép körében sok szomorúsá-