Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

got okozó „katonafogdosás" akkoriban meg túlságosan fájó valóság volt ahhoz, hogy ilyen ideális színben tűnjön fel. Jancsi, hasonlóan, mint Arany János eposzában Toldi Miklós, véletlenül találkozik élete mélypontján a katonákkal. A zászlómotívum Bakonyi librettójában — Heltai Jenő verselésében — még egyszer, a második felvonásban is megjelenik, itt már szinte sértő öntudattal. Amikor ugyanis a huszárok felajánlják segítségüket a francia királynak a török ellen, a királylány lelkesen a francia lobogót nyújtja János vitéznek. Hősünk azonban udvariasan, de határozottan visszautasítja az idegen zászlót: „lobogót a küzdelemhez nem kér a jó magyar vitéz, van lobogója, tiszta, szent ez, s ezt a huszár követni kész!" És ismét előhozzák a magyar zászlót. Nem kell a francia tricolor! De vajon valóban a francia zászlót utasítja el a magyar hős? S nem inkább az osztrákot, gondolatban a huszárokra is kötelező, használatos német vezényleti nyelvet? Magyar huszár, magyar zászló alatt harcol! Hiszen erről vitatkoznak ezekben az években az országgyűléseken. A feltevés létjogosultságát a francia király alakjának átértelmezése erősíti meg. 82. KIRÁLY (ijedten berohant, hóna alatt a korona, kezében pipa, fel-alá szalad). Vívtam életemben Sok nehéz csatát, Megkergettek engem Arkon-bokron át. Bármiféle néppel Tűztem össze én, Mind, ah mind elcsépelt Ez malőr, de tény. Ütközetet sose nyertem, Bármi jó volt csatatetvem, Helybenhagytak mindig, jaj, Híres volt a lovasságom, Híresebb a szamárságom, Azt hiszem, hogy itt a baj, jaj. 83. Petőfinél a francia király szánnivaló uralkodó, akinek leányát is túszul ejtette az ellenség. Ez a király korrekt szövetséges, a magyar huszárok őszinte csodálója. Bakonyi a francia királyból komikusan ható vén és torz operettfi-