Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A Vígszínház 1897 Magyar Nemzeri Múzeum Történeti Fényképtár Gazsi Mariska, majd később Gombaszögi Frida, Gál Franciska, Lukács Pál, Rajnai Gábor révén olyan drámai elképzelések születnek, amelyeknek a megvalósítása csak ezen a helyen és csak ezekkel a színészekkel lehetséges. Megindul a fiatal drámaírók ostroma a fiatal színház ellen, ostromukban támogatja őket a színészgárda, amelyhez az élettel közvetlenebb kapcsolatban álló új irodalom közelebb áll, mint a klasszikusok zordon fensége, vagy az előkelő műkedvelők papiros világa. A francia dráma fénykorában éltünk akkor, reménytelennek látszott az, hogy Sardou, Bisson, Meilhac és Halévy Brieux babérait a magyar drámairodalom valaha is megtépázhassa. Ditrói Mór száz estére terjedő magyar ciklusa még vakmerő kísérletnek látszik, de nyomban utána színre kerül az első magyar darab, amely egymaga kitölti a száz estét, Herczeg Ferenc Otskay brigadérosa. És utána már a lelkes és finom új rendezőnek, a mindenkor a tiszta és nemes művészetért és irodalomért síkraszálló Jób Dánielnek a jegyében hány száz estén diadalmaskodtak a magyar darabok, amelyek lassan-lassan háttérbe szorítják az idegent és erről a helyről indulva el hódító útjukra, világszerte becsületet szereznek a magyar névnek.