Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Azok köze a kevesek közé tartozik, akiknek egy ellenségük sincs, akiket mindenki szeret, mert hát Heltai Jenő itánt lehetetlen egyebet is érezni szeretetnél. 67. A Vígszínház akkor épült, amikor a gazdag, boldog és büszke Nagy-Magyarország ezeréves fennállásának ünnepi mámorában sugárzó reménységgel, nótás kedvvel indult el új ezer év felé: daliás szép parasztlegény, a maga erejét és értékét tudó, aki nyugodtan, bátran és egy kis incselkedő játékossággal vágja oda a nagyvilágnak: »Vagyok olyan legény, mint te!« Millennáris kiállításán mutatja meg ügyességének, szorgalmának, tehetségének, mindenféle teremtőtudásának remek gyümölcseit, megmutatja azt is, hogy a nemzeteknek abban a fenséges vetélkedésében, hogy melyikük tudja több széppel, jóval és hasznossal öregbíteni az emberiség szellemi és anyagi vagyonát, a munka, a tudás, a művészet, a szeretet és igazság pentatlónjában, csakugyan van olyan legény, mint a többi, akárhányszor különb is. Erős hittel, nagy lendülettel fog bele az új ezredév meglapozásába: új munkalehetőségeket teremt, de utat nyit a pihenés új lehetőségeinek is, mert az egyik nem képzelhető el a másik nélkül. Hevületben ég, alkotásra kész mindenki és a színészek és írók, akiknek immár kevés a meglevő egypár színház, a közönség, amelybe egy felfrissült, modern, fiatal magyar sajtó beleoltja az új irodalom, az új művészet iránt való érdeklődést, boldogan üdvözlik az új színházat és hárman együtt: írók, színészek és közönség, a magyar művészet, a magyar drámairodalom dicsőséges hajlékává avatják. Egy pár esztendő munkája ez mégis... De a Vígszínház harminc éve az új magyar színészet története. A Nemzeti Színház, amely a tiszteletreméltó régi tradíciók szelíd és mindig egyenletesen égő Veszta-tüze fölött őrködik, sok mindenféle megkötöttségében, a klasszikus műsor tisztes szolgálatában nem nagyon tudott helyet adni a fiatal írók és színészek merészebb új törekvéseinek. A Vígszínház is óvatosan kezdi. A színészeknek könnyebb a dolguk. Ditrói Mór, az új színház művészeti igazgatója nagy tudással, éles szemmel válogat a fiatal színészgárdában és a legjobbakat szerződteti. Új játékstílust teremt, a nagyszerű színészek hamar egymáshoz csiszolódnak, megszületik a legtökéletesebb együttes, amelynek hírét viszik már az ország határain túl is. Ezeknek a színészeknek az emberábrázolása, ennek az együttesnek az életíze izgatni kezdi az írók fantáziáját is. Az új és nagy színészegyéniségek: Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Nikó Lina, Haraszty Hermin, Delli Emma, Harmath Hedvig, Tanay Frigyes, Gál Gyula, Fenyvesi Emil, Góthné, Szerémi Zoltán, Balassa Jenő, Makai Margit,