Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

taltak, de szerinte mégis lesz egy jobbratolódás. — Este Bobival lekísétem őt a Nagysalló útra. Délelőtt ülés volt. Tornai át se nézte a tárgyakat és csak hátman voltunk Pallaival, akivel üdülés dolgozni, különösen Sárvári után. Tornainak fogalma sincs semmiről. Folyton légoltalom vigyázz! van a környéken, de nem lesz belőle semmi, Németotszágot bombázzák. Szegény Horváthnénak úgy volt, hogy leszerel az ura, de most behívták a frontra. Vigasztalom Szabó Erzsit, akinek 1-2 hete eltűnt a vőlegénye, hogy örüljön, hogy most nincs benne a rémes dolgokban. Július 26. Lublin elestét jelenti a „Pest". Minden tele van az újabb, a totálisnál totálisabb hitleri mozgósítással. Kérdés, hogy mi mennyire fogunk mozgósítani? Ma tart beszédet Göbbels a rádióban a merényletről. Igaz, már a következő napon a Magyarországban ez volt a cikk címe: Emberroncs volt Hitler merénylője. Szerettem volna erről bővebbet tudni, de csak az derült ki, hogy nem volt zsidó, nem volt kommunista, angol se volt és Flitler környezetéhez tartozott, szóval a megoldás: emberroncs volt! Délelőtt megjelent Horváth dr. a hivatalban, csillag nélkül, rendőri kíséret nélkül (múltkor úgy jöttek, hogy Sátvátit katona kísérte, — persze összetegeződött vele, mint annakidején a Suhayval, ez a legújabb „tátsadalmi összeköttetése". Horváthot rendőr kísérte, ő persze nem tegeződött és szokott grandezzával jött, ugyan lekopasztott fejjel!). Nagy meglepetés, közben elintézte, hogy svéd állampolgár lett. Tornai rögtön összetegeződött vele. Előző héten, amikor még zsidó rab volt, 1 tekercs cérnát kért hivatalosan, de Tornai nem adott neki azzal, hogy zsidónak egy orsót sem. Sárváriné is jött és most meg a vásznat kérte vissza, amit elcipeltem, hogy agyon ne üssék miatta; természetesen hozzá se nyúl senki, de mégis félti. Délután feljönnek Gizáék és Sanyi, a Láhmné temetéséről. Velük van a Magdus ura, a Kálmán is. A kilátóban beszélgetünk bot és őszibarack mellett. Sanyi elmondja, hogy a puccs úgy pattant ki, hogy Götgey Vince unokaöccse, egy zászlós, egy másik tiszttel fogott egy spicces bakát a Zugligetben és beültették az autójukba azzal, hogy hazafias tettet kell végrehajtania, valakit le kell lőni. A baka folyton érdeklődött, hogy ki legyen az. Mikor a miniszterelnökség elé hajtattak és megmondták neki, hogy a bárciházi Bárczy (miért? milyen nevetséges!) a baka ezt megtagadta. Erre a zászlós ráfogta a tevolverét, de a baka sem volt rest, „tarkón lőtte" a zászlóst. Persze nagy csődület, a bakát később napipatancsban megdicsérték; a esendőtök és csendőrnek öltözött nyilasok ellen felvonultatták a szombathelyi és esztergomi páncélosokat. Ők mindenre ké-