Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

szen beásták magukat, főleg a Károly laktanyában és Óbudán volt rengeteg készültség. Endre és Baky belátták, hogy elkéstek. Lázát, aki a katonákat vezette (a testőtség parancsnoka) azt ajánlotta Horthynak, hogy lövesse őket agyon, de Hotthy nem akarta. Endte és Baky megint szabadlábon vannak. Egyesek szerint még nyilasabb kotmány lesz, mások szerint katonai diktatúra. Azt is mondják, hogy a magyarok vonják vissza a hadianyagot a Kátpátokon keresztül, nehogy úgy játjának, mint Húsvét előtt. Olyan hírek is vannak, hogyha az oroszok Magyarország terülerére lépnek, beszüntetnénk az ellenségeskedést. — Mi esetleg igen, de kérdés, hogy a németek is? Sanyi azt mondja, hogy Csatay szerint az oroszok két hónap alatt Berlinben vannak. Mindenesetre megjelent a rendelet a gyerekek elköltöztetéséte, egyelőre részletek nélkül, de Marit is érintené. Már jó pár napja szó van arról, hogy esetleg Szathmárynéval és a két gyetekkel utazzon el Mari is. De most kisült, hogy Miskolc vidékére! Megmondtam, hogy addig ne menjenek most mát, amíg el nem dől az orosz helyzet. Július 27. Riadó 9.25-10.45. Megint váratlanul jön, nem annyira ugyan mint múltkor. Úgy látszik a gépek elmentek, mintha német itányban mennének és visszafordultak. Boli és Napó szerint a kiskapui jegenyefa irányából jöttek. Hamar halljuk a pufogást; mikor feljövünk (már jóval előbb volt „légoltalom pihenj") a szokott nagy füst. Csepelt étre és annyit sejtünk, hogy Buda legdélibb részét. Haza ebédre. Mari kis megnyúlt pofával folyton meséli, hogy megint volt boszotkánytánc (azt nevezi így, amikor a légnyomás rázza az ablakokat és ajtókat) az ebédlőajtót be is csapta, de nem tött be semmi, mert minden nyitva volt. Elmegyünk Paula néniékhez, Jenő bácsi 72. születésnapja van. — Én rumot viszek, Napó valami snapszot és levendulába ágyazott tojást. Hallgatunk rádiót, az oroszok elérték a Visztulát. Megint zavarórepülés, aztán műsor, aztán megint zavarás, erre elindulunk a '/49-es fogassal haza. Három nagy tüzet látunk Csepelen, a középső széles kiterjedésű. Budán is látni messze délen a füstöt. Másnap megtudjuk, hogy a fegyvetgyárat találták el (6.000 ember rohan 10 percig amíg a bunkerekhez elér, el is késtek, sok halott volt) azonkívül Albertfalva-Budafok, nem mennek a vonatok, nincs sín. Mari „fél, hogy a tűz bevilágít a szobájába". Lefekszünk; alig kezdődnek el a hírek, vagy nyolcadszor szakítják meg a műsort, de végül nyugodt éjszaka, nincs semmi.