Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

le fura utakra jutok, Aranka utca, Marcibányi tér, aztán egyszet csak a Garas utcában vagyok, ott laktak az Ilus szülei... -Vió-os fogassal megyek fel. Rettenetes mélypont. Július 4. Egész '/23-ig szakadó eső. Szerencse, hogy eláll, mert fehér ruhában vagyok. •/43-ra találkozunk Jánossal a Nyugatinál. Valaki kiment Genfbe, remény van arra, hogy pár nap múlva hallunk hírt. Bemegyünk a Szt. István kötúton az espressóba, ahogy kijövünk, látjuk, hogy ketgetnek valakit. Egy kapualjban állnak sorba a zsidók, a kapu előtt egy csendőr. Hozzák vissza a szökevényt; kérdezem, hogy mi ez; egy kócos középkorú nő kéjjel mondja. „Nem akarnak dolgozni." A jelenet fotradalmi, mondja János, és akárhol lehetne. A tömeg az utcán is az. Vissza a hivatalba; 4—7-ig ülésezünk, mert Altmann annyira fél a bombázástól, hogy "nem akat délelőtt bejönni. Gerdes élvezettel meséli neki, hogy „10 cm-nyire összelapult embereket hoztak az OTBÁ-ba a bátyámhoz, aztán lassan kezdték visszanyerni a térfogatukat". Lukács azt mondja, hogy „egyenesen freskókról beszélnek egyesek". Szegény kis öreg, mindenki kineveti, hogy így fél, pedig már eleget élt. 7-kot indulok haza, egészen kiderült már; a „Magyarország" írja, hogy Minszk elesett. Július 5. Találkozás Hússal a kapualjban. Pétét állítólag az Egyesült Izzóban van. Holtfátadtan haza. Most már nem is várok levelet. Borsószedés; egyszer csak megjelenik Járay. Azt mondja, hogy repülő szemmel nézve (repülő őrnagy) nagyon biztos helyen lakunk. Német beállítású embet; felajánlja, hogy segít Sárvárinak, ha kell valami. Beszélgetünk a háborúról, még mindig ellentétesek a nézeteink, de mát inkább csak étzelmileg. „Úgy mennek előre az oroszok, mint kés a vajban." Az esti lap mát „Vilna térségéről" beszél. Egy-két napja falragaszok vannak, hogy jelentkezzenek a kikeresztelkedett zsidók és a vegyes házasságban élők. (Csak a csillagviselők.) Beszélnek ultimátumról (amerikai), a pápa közbelépéséről stb. Nem tudunk semmit. Erre a napra mindenki azt terjesztette, hogy „ma egészen összebombázzák Budapestet", de természetesen, mint a dátumok általában, ez sem válik be.