Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Lemegyünk a konyhába, eltörülöm a közben kiázott teggeli edényt, aztán kimegyünk a kertbe. A füst teljesen betakatta a kék eget, a Nap fura aranygolyó, nem fehér, mint mikot rendes felhőn süt át. Napfogyatkozásos megvilágításban a bassin kékje, a körülötte nyíló sárga csillagvirágok és a piros futórózsa egy film idegenszerű és giccses színeit mutatják. Leszaladunk Matgittal egy kis borsót szedni levesnek. Hull a pernye, és futa dolgok étkeznek a levegőből. Jön egy körülégett „faktúra" egy malomból talán, „elintézendő: Ma!" „3.600 kg .." stb. Aztán lapok egy ponyvaregényből: „Nocsak, szól az idősebb rendőr. Mire a Dean elé értek, Priam.." Ezek egészen feketék, de el lehet olvasni. Még mindig nem fújtak le, pedig 12-kot „légoltalmi pihenj Budapest"-et mondott be a rádió. Rossz a villany Pesten, vagy talán az időzített bombák miatt... Még folyton halljuk a dötgéseket. Végre 12.30-kor megszólal a sziréna. Margittal töltjük a kelgöngyöleget és pucoljuk a zöldbabot vacsorára. !/22-re hazaér Napó; a temetőből az 59-esen lement (mát légó volt, de nem szóltak a villamoson) hogy meglátogatja Paula néniéket. Megint a fogas óvóhelyén töltötte a riadót. Délután a Napó ablaka alatt a teraszon alszunk Marival. Ott szárad a hársfavirág a nagy kerek asztalon, ki kell válogatni, mert repeszek potyogtak közé. Még mindig jönnek az égett papírok. Napó elmeséli, hogy mikor az ő legénykorában leégett a Gyapjú utcában (talán a mai Zoltán-utca?) a Német Színház, az egész vátos tele volt megszenesedett német szetepekkel. Röpcédulákat is találunk. Az egyik roppant buta detektívregényekbe való kérdés: „Tiszta-e a lelkiismereted? Rajta vagy-e a szövetségesek feketelistáján?" A másikon nyilakkal vannak megjelölve a pályaudvarok és a közlekedési vonalak környékei, hogy innen meneküljünk, amíg nem késő. Mari azt mondja, hogy nem enged többé hivatalba, mett a Nyugati is meg van jelölve természetesen. Lemegyünk Margittal babot szedni a holnapi eltevésre, mert hátha reggel megint légó van. Háromnegyedrészt teleszedjük a ruháskosarat. Vacsora után még egy jó kosár cseresznyét is szedünk a katonáinknak — olyan tisztességesek, hogy sohasem mennek le a kertbe; egy másik villában a németek és az SS-ek mindent leettek éretlenül. Olyan fáradt vagyok, hogy már VilO-kor leoltok és elalszom rögtön. Július 3. Megint légóznak délelőtt, de nincs semmi. Egyszer csak felhív Ilus, hogy meghalt az öregasszony (Mezeiné) és Pétett elfogták. Háromkor felrohanok hozzá, ez tilos ugyan, de megmondom a házmesternének, hogy halálesettől van szó. Ilus nem tud semmi tészletet; felmegyek a Törökvész útra. Ott elmesélik, hogy kétoldali tüdőgyulladásban és szívgyengeségben halt meg szegény ötegasszony, s hogy Pétert elvitték a gyárból. Haza, mindenfé-