Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

(szóval a magyar Gestapo) és honvédnap, meg csendőrnap van a héten. Azt hittük, hogy bombáznak, de nem. Ilyen egy csendes nap: reggel hajat mosok, aztán 10-12-ig napozás a felső balkonon a gyerekekkel, közben Marival franciául tanulok. Finom ebéd után (minden a kertből, 9-ike óta naponta esszük a cseresznyét és annyi a zöldfőzelék, hogy alig győzzük szedni) 2—3-ig az ágyban pihenek, aztán 5-ig bridge (csak mi négyen), cseresznyeszedés, 7-kor vacsora, '/28-'/29-ig séta a gyerekekkel, a Fodor utcán elindulunk és a Törökréten haza, fő cél megnézni, hogy „mit csinálnak az olasz lányok?" '/29-kor Mari lefekszik, öten, (Napó, Matgit, Mariska, Boli és én ) borsót fejtünk a kilátóban. Éjjel légó, de nem tudok róla. Június 30. Reggel mikor megyek le a hegyről, lövöldözés. Hogy megszoktunk már mindent. Eleinte milyen nagy szenzáció volt egy-egy puffanás. Riadó 9.15-12.05-ig, aztán újra 12.35-12.50-ig. Lent ülünk, pufogás, de mikor feljövünk, játnak a villamosok és víz is van. Kellemesen vagyunk meglepve. Délután komissió (öteg Mezeiné ügy), megered az eső. Haza. Vacsorára gyönyörűen kiderül. Beszélgetünk Bolival a felső balkonon '/élO-ig. Amint a híreket kezdem hallgatni megint bemondja, hogy „Műsorunkat bizonytalan időre megszakítjuk!" Szamos, Maros, Rahó — csak az oroszok tesznek rokonlátogatást a szetbeknél; nyugodtan lefekszünk. Július 1. Egidy azzal jön be a Tornaihoz a hivatalba, hogy most viszik a zsidókat Újpestről, tegnap vitték el Kispestről. FIárom raktári munkásnőnk meséli, hogy látták a bevagonítozást. 36 vagonnal vittek tegnap, előzőleg 40 vagonnal. Angyalföld állomáson úgy rakták be az embereket, hogy szorosan álltak egymás mellett és meg sem tudtak mozdulni. 3 napta való ételt kellett vinni! Az egyik asszony (Florváthné) összeesett a látványtól. Hivatal után végre sikerül elszállíttatnom Péter anyjának (Mezeiné) a holmiját a Veres Pálné utcába egy „árutaxi" című intézményen; ez amolyan háromkerekű bicikli-kocsi. Vil-re jegyezte elő, természetesen l

A2-ic jött meg a Tátra utca és Wahtmann utca satokta. %3-ra érek haza, délután elmegyek Paula néniékhez. Az oroszok már „Minszk tétségében" harcolnak, az angolok elérték a sienai elővédeket. Plaza a 8 órás fogassal. A fogason egy SS ruhás nő megkérdezi a katonáját: „Was sagen Sie zu unserer Wuwa?" Végre rájövök, hogy a Wuvva-Wundervvaffe, az új fegyver! Rettenetes! Stukával kezdték, remélem Wuwával végzik.