Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Éjjel riadó 12-1.10-ig. Hold van, szép éjszaka, kifekszünk Bolival a balkonjára (kint aludt); Napó lent üldögél a ház előtti padon. Párszor lőnek, nincs semmi. Lefekszem, félálomban hallom, hogy lefújnak. Július 2. (Vasárnap). Egész '/29-ig alszom, gyönyörű napsütés. Reggeli után Boli hív, hogy hallgassam meg, hogy beszél a rádióban egy pap. Odamegyek, alig szól egy-két szót, megszakítják a műsort. „Légoltalom vigyázz Bácská"-val kezdődik, ez komoly. Szólok Marinak, hogy siessen a fürdéssel, még én is megfürdöm szép nyugodtan. Éppen mire kimegyek rendesen felöltözni, riadó (9.45). Napó elment a temetőbe, Mari, Mariska átmennek. Margit felteszi a pörköltet, én felöltözöm, „kenekedek" de már lőnek. Egyszerre Boli vészesen csönget nekünk az emeletről; felrohanunk, az ő balkonjáról rengeteg angol gépet látunk jó magasan, nagy légi harc, látjuk hogy többet lelőnek, ejtőernyősök ugornak ki; a gépek átrepülnek a ház fölött, most a másik oldalon tűnnek fel, aztán megint amarra. Mint a bolondok rohangálunk és tolongunk az ajtóban, olyan izgalmas a látvány. Persze potyognak a repeszek, bombasivítás is hallatszik. Mondom Bolinak, aki overallban és papucsban van, de a fején az egyik honvéd acélsisakja, hogy amíg nincs semmi bajunk, addig báttak vagyunk, de ha eltalál egy repesz ugrálás közben, nevetséges és éttelmetlen módon halunk meg és megérdemelnénk, hogy megpofozzanak. A gesztenyefa alatt egyszerre meglátunk egy szegény madarat, mintha csóka lenne, amint fotmális vízbefúló mozdulatokat tesz a levegőben egyhelyben a nagy lövöldözés közepette. Eszembe jut a pörkölt, és koronként leszaladok kavarni. A reggeli edényt is szépen belerakom a meleg mosogatóvízbe (ki kell használni a vasárnap reggeli melegvizet) és a légi harc alatt magától elmosogatódik. Matgit is én is kirohanunk a klozetba, Bobi mindenütt kísét engem. Vissza az emeletre, egyszer csak Margit kiabál a délkeleti balkontól, odarohanunk. A gépek abban a pillanatban kezdik bombázni az V. és VI. kerületet. Szabályosan egymás mellett esnek le a bombák az Újlipótvárosra és tovább. Ahogy leesik, legalul tűztojás, fölötte füstkatfiol. Ilyen közeli bombázást még nem láttunk, mett a Farkasrétte csak pár bomba esett. Pillanatok múlva az egész valami hallatlanul fenyegető és méltóságteljes Walhalla díszlet az Istenek alkonyából, amilyent persze sohasem csinált volna az operai rendező. A légi harc és bombázás alatt az ember extázisban van, félelem, vagy szánalom árnyéka nélkül. (Ebéd után jól ismett fáradrságot érzek, és mélyen elalszom egy rövid időre.) Már mindenütt égnek a tüzek, a Lipótváros irányában, s a Sashegy két oldalán is, megint Csepel, a jellegzetes mélyszürke sűrű olajtűz. Végre csend, most már úgy látszik, nem jön újabb hullám.