Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Március 20. Sürgöny Gyurkától! Okvetlen jön, megkapta Paikert levelét, azonnal iratok, stb. Ezt a telefon után küldte és még átjött... Máttánál voltam, szakad a hó, ronda nap. Kerekesek még mindig nálunk vannak mindhárman. Leköltözöm az odúba, 9-kor leoltok, és jól kipihenem magamat. A hivatal megkergült teljesen! Március 21. A tavasz kezdete. Ezért rémes havazás. Húsnál ebédelek, aztán Sándorhoz megyek. Állítólag mát napokkal ezelőtt tudta a külügy... 3

/47-re érek haza, még mindig sűrű havazás. Lezárult a határ! De otthon még vár egy kedves lap Gyurkától, hogy legfőbb ideje, hogy kijöjjek. Megint az emeleten alszom, mett Kerekesek elmentek. Az úri szobában hallgatjuk a rádió-bemondásokat; megint zavaró repülés van. Azt mondják, ma mát az angol rádió is rájött, hogy német megszállás van. „Valami villog ott, a Süss-gyár felől" mondja Margit a sötétben. Napó is megnézi. Elzavarom őket lefeküdni, de előbb még szóba kerül a ház átírás. Napó, mint mindig, kikel, hogy „én nem tagadhatom ki az egyik gyerekemet". Margit elmondja, hogy 50 P-t kaptak a Kefekeséktől, 2 napra borravalónak. Március 22. A hivatalban már mindenki azt meséli, hogy mennyi zsidót fogdostak össze a németek és viszik őket teherautókon, hogy hova nem lehet tudni. Rengeteg túszt fogtak el. Hírek Keresztes-Fischer, Baranyai stb. elfogatásáfól. Egyszer csak a ház előtt megáll egy ilyen sintét kocsi, rengeteg SS ugrik ki belőle. Sárvári az Anyaghivatalban van, telefonálunk mindenkinek. Eltelik 10-20 perc, vérfagyasztó, de nem jönnek. Hazamegyek, igen dögtovásosan, s ahogy akarok átöltözni, jönnek híradósok, és nagyon udvariasan kérdik, hogy nincs-e fölösleges helyünk, de nem akarnak zavarni. Rögtön megörülünk, és nagyban ajánlgatjuk nekik az emeletet. Majd holnap döntenek. Mari is meg én is nagyon fáradtak vagyunk, korán lefekszünk. Március 23. Már napok óta a villamoson és mindenütt igazoltatások. Engem nem igazoltattak. Utazni sem lehet, a zsidók meg sem mozdulhatnak. Éjszaka fülel az ember a zajokra, hogy nem jönnek-e. Jön egy levél Gyurkától, azt hiszem hosszú időfe ez az utolsó. Margit és Mariska varrónőhöz mentek, én magam