Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

hurcolok le mindent az emeletről, mert megjöttek a hítadósok. Cudat rosszul vagyok, de mindennel elkészülök, vacsorára megjönnek a lányok. Megtudjuk a követségek elszakadását. Március 24. Istenem, kettős ünnep! Milyen megkönnyebbülés. Ronda szakadó esőben lemegyek a Baross-kávéházba, eszem valamit, onnan Mamiékhoz. Nagyon kedvesek, jól érzem magamat velük, de nem is szabad semmiről sem beszélni, nem értik és nem is akarják. János odajön, rémeseket mesél. Haza. Március 25. Végre lehet egy kicsit napozni, de azért még hideg van. Kimondhatatlan élvezet a napon feküdni, nyugodtan. Mari is ezt mondja. Aztán templomba megyünk, ebéd után lesétálunk Paula néniékhez. Mát megint beborult és fúj szembe a Fodor utcán az északi szél, mint mostanában mindig. Paula néni rettenetesen oda van. Hazajövünk a Vzl-os fogassal. Március 26. Vasárnap van a lenyesett gallyakat pucoljuk el a kiskaputól a nagykapuig, Marival. Aztán levelet írok Gyutkának a verandán, az ő bekecsébe felöltözve, csak két fok van. Délután alszom egy kicsit a verandán, Mari átmegy Jutkához, én Bobival felmegyek a Notmafa úton. Minden kihalt. A Normafa kocsmánál három ember jön, és hangosan zsidózik. Mindenütt németek. Lefelé a Széchenyi-hegyen megyek; az összes öröklakásos szállodában német katonaság, őrszemek, szuronnyal az ajtókban. Civilek nem igen mutatkoznak az utcán. Mindenki néz minket, hogy bolondok vagyunk-e a Bobival. Éjjel nagy zötgés, rémesen megijedek, azt hiszem, hogy jönnek a Napóért, pedig csak a katonák nem vitték el a kulcsot, és be akarnak jönni. Március 27. Megint teljesen fehér minden és szakad a hó. Szörnyű fáradtan kelek fel. Márta, Sándor, lakás. Ágneshez elmegyek, Gyurka lakása miatt. Szörnyen meg van rémülve, hiába mondom neki, hogy ne féljen, hiszen nem csinált semmit. Elmondja, hogy 18-án telefonon kétdezték, hogy „jön-e haza a doktot út". „Legalább majd elintézzük azt az angolbafát zsidóbérencet!" A konyhában beszélgetünk. Egy időre, ki akarom adni Gy. szobáját a két tendőrtisztnek. 7 órára érek haza rém éhesen, aztán finoman alszom Vz 10-től.