Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

egyre erősködik, hogy vannak kémények szabadon, a kis őrmester szól, hogy „két ember jöjjön velem kályhát hozni". Óvatosan átmegyek Antallal és a csiksomlyói Zöldi bácsival (ez az az ember, aki a nyilasoktól úgy kikapott mint katonaszökevény) a Verebiék házába. A konyhaajtóban a német őr Odesszából való, kezdek vele oroszul beszélni, ő megért mindent, visszafordítja németté, de én alig értem egy-egy szavát oroszul. A Verebi-padlásról lecipelik a régi vaskályhát, aztán a Kerekes villából kapunk egy kis kokszkályhát, ezt is ők hozzák át. Csövek is akadnak, és a székely ember pillanatok alatt felállítja a kályhákat, Margit útmutatása szerint. Délben már be is fűtünk. A két kályha nagyszerűen működik. Az egyik a szalonban van, persze újra át kellett rendezni a szobát, de már megint nagyon barátságos és felment 13°-ra a hőmérő. A másik kályha a lányok szobája előtti kis előtétben van. Este ezen melegítjük a teát és egy kis asztalon ott eszünk, ki ülve, ki állva, persze gyettyánál. Nagyon boldogok vagyunk, hogy tudunk fűteni, valóságos ünnepi kedvben vagyunk! —Ma egy éve, hogy szólt az interurbán telefon... Január 25. Este Boli és Margit összevesztek és Boli váratlanul bejön a szobába aludni. Most négyen vagyunk a szalonban, Napó, Mati és én, meg Boli, mattacon a földön. Reggel Vzl-kox kelünk, de Boli ajánlatára áttérünk a nyári időszámításra, tehát előretoltuk az órát, most V28 van. Ezáltal rövidebb az esre, nincs mécsesünk. Támadás van a Kissvábhegy irányában. A reggelit a kis kockakályhán próbáltuk megfőzni, de csak Vél l-re lettünk vele készen. Szépen süt a nap, elállt a hó. Tegnap szedtem egy kis havat Mariskával a Mari balkonján, de csak lehajolva lehet járni, mert az oroszok a Mártonhegyi út túlsó oldalán levő telekről lőnek ránk. Ma derült, szép nap csak 4° hideg — egyáltalán, karácsony óta a legszebb síidő volt. Ma már egy hónapja, hogy Pest körül van zárva. Tanulok Marival németül, aztán én oroszul, Napó olvas, jó meleg van, még szép zöld növényeket is hoztam be a kis íróasztalra. Ebéd után bejön a kis őrmester, azt mondja, olyan itt a szobában, mintha béke lenne. Röpiratot hoz, felolvassa. Az oroszok azt írják, hogy január 18-án, ma egy hete, elfoglalták Pestet és 59.000 magyar és német katonát fogtak el. Webel (az őrmester) azt mondja, hogy ez igaz, a hidak fel vannak robbantva, csak egy kis „hídfőjük" van már a „mieinknek". Az oroszok Pestről lőttek ma egészen a Kissvábhegyig. Elfogtak két oroszt, azt vallották, hogy pár napon belül nagy támadás készül a budai részen. Webel azt mondja, hogy ha az oroszok támadnak, fél ótánál tovább nem tudja magát tartani. Eddig fél kenyeret kaptak, muníciójuk fogytán, most mát csak 1/4 kenyeret, muníciót alig. Nehéztüzérségük egyáltalán nincs, a repülőgépek azt teszik, amit akarnak, nincs légelhárítás. O itt teljesen el van hagyva 9 embetével, a tisztek már feléjük se néz-