Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

nek „Wir sind nur Partisanen" mondja. Már nem hisz a felmentő seregben, azért, mert túl sokszor ígérték hogy jönnek; nem kap Wehrmacht-jelentést a frontok helyzetéről, biztosan nagyon vastag gyűrű veszi már körül a várost nyugatra, azért nem szabad nekik semmiről sem tudni; rádiót sem kapnak. Ha nem lenne olyan vastag a gyűrű, még lenne remény a kitörésre, de ezt már megpróbálták a németek. Nem sikerült, az utak eresen biztosítva tüzérséggel; ha az oroszok megindulnak, végük. Arról beszélgetünk, hogy talán én átmegyek a szomszéd villába beszélni az oroszokkal, mi lenne, ha megadnák magukat. Utálja a gondolatot, de nagyon reménytelennek látja a helyzetet és haragszik a tisztekre. A múlt éjjel, meséli, Fieseler Storchok érkeztek és az ő emberei egészen oda voltak, hogy mi ez, biztosan a fő embereket viszik el, ez már a vég. Aztán mégsem mentek el, de Webel azt hiszi, hogy mégis ez a célja a Stotchoknak. Azt is mondja, hogy az oroszok lejöttek egészen a Páger villáig, így mi már U-alakban vagyunk körülzárva. Szegény ember, aztán nem tud semmit sem dönteni, elmegy. Igaz, még azt is megmondja, hogy most már három helyen vannak aknák a kertben, a kiskapunál, a nagykapunál, a lugasnál, és persze a negyedik, amit mukkot a veranda ajtóra tettek. Gyalázatos a német hadvezetőség, így feláldozni az embereket. Webel maga is látja, hogy csak arra jó az életük, hogy egy kicsit húzzák a háborút és tartóztassák az oroszt, az elkerülhetetlen vég előtt. Ha nem lenne úgy elriasztva a propagandától, már régen megadná magát. A nácik komiszsága és számítása mindig beválik, utálatosan szimpla gondolatok, és mégis az egész olyan ördögi. Nála azzal kezdődött, hogy őt és tátsait megszervezték a Volksbundban Cservenkán. A belépés a Waffen-SS-be szinte észrevétlenül történt. És most itt fejezik be közülük jó pár ezren a háborút a budapesti „katlanban", de előbb elpusztították a fél világot. Január 26. Délelőtt 11-kot hatalmas robbanás, azt hiszem, hogy akna csapott be a kiugróba. Kirohanunk, rögtön látjuk, hogy felrobbant a Napó hálószobájának ajtajába elhelyezett német akna. Az egész szoba romhalmaz, kiestek még az ajtófélfák és az ablakfák is. Tükör, szekrény, virágmagok stb. egy gomolyagban, de inkább csak deszkákat látni, amiket felaprózott a légnyomás; olyan a két szoba és a fürdőszoba mint egy nagyon rendetlen asztalosmúhely. Valaki ordír a verandáról: „Segítség, megsebesültem" — magyarul. Az őrmestet rohan be. Éppen az emeleten volt és onnan leste az oroszokat, amikor őt kereste ez a civil (ezt is a nyilasok zavarták ki frontszolgálatra, összeverve, mint székely Zöldi bácsinkat) a Mártonhegyi út 24-ből. Mondták neki, hogy bent van a házban és erre a szerencsétlen elindult a rossz irányba, a veranda felé, mert nem tudta, hogy ez már a front és mindenki vagy a kazánházba megy, vagy a