Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

szuperál, tehát a ház legnagyobb részén nem működik a fűtés. Még szerencse, hogy ez a rész maradt meg, mett ezekben a szobákban „lakunk". Délben átugrik Kovácsné, mesél 6 tanktól, hogy azoknak sikerült átcsúszniuk (ez volt a felmentő sereg), de az oroszok már megsemmisítették őket. Autentikus főhadnagyokat idéz, akik szerint „hazugság a felmentő sereg"! (Még az kellene, hogy az egész dolog újra kezdődjék.) Kerek szemmel meséli, hogy két nő, az a „dög Teri" meg még egy „hemperegnek" folyton a németekkel és ők törik fel az elhagyott lakásokban a szektényeket. Szegény Csányi Boriska holmijában járnak. Megnyugtat minket, hogy ha mindenünk elfogy, van még szárazfőzelékje, majd ad nekünk. Zsidókat is tatt, hamis iratokkal (Istenem, ha tudtuk volna; szegény Ilusék!). Ellibeg, ott ahol jött, vagyis a szalonablakon keresztül. Estére az ebédlő és az egész ház, a szalon, konyha stb. kivételével olyan, mint egy jégverem. Szobánkban 14° van, ha ez legalább maradna, nagyszerű volna. Izgatottan kérdezzük Antalt, hogy hogy áll a vízmérő, nem kell-e kikapcsolni az egész fűtést. Egyelőte semmi rossz hír. Vizünk fogy. A németek hoztak ugyan tiszta ivóvizet egy kannával, de főzéste és mosogatásra már csak kb. 1 hétre való vizünk van. Szeretném felszedni a havat Mati balkonján, de amint kimegyek, lőni kezdenek rám az oroszok a szembe telekről a nagykapu irányából, mert félkörben veszik körül a házat. Szeretnék egy kicsit kimenni, gyönyörű napos az idő, -5°. Január 23. Ma reggel aknázással kezdődik a nap, be is törik féltve őrzött szalonablakunk egyik felső csücske. Rögtön beragasztjuk. Csodálatosan betendeztük a szalont, két recamier és egy ágy van benne, ficus, zongora és mégis nagyon barátságos és kellemes. Elsötétítő függönyöket is csináltunk, mindenhova mosható tetítőket tettünk, úgy hogy az egész nagyon otthonos. A németek ma rengeteget mászkálnak fel a padlásra. Jönnek, hogy most lőttek le egy oroszt, aki az Ipolyiéknál havat lapátolt. Mikot éppen ebédelünk, lerohannak a padlásról, ki a szalonablakon nagy ribillióval: „Die Russen kommen!" — aztán megint egyszer elposványosodik az egész, csak éppen az ebédünket rontották el, mert az egyik a konyhasatoktól tüzel a géppuskával, s az oroszok erre elkezdenek aknákat dobálni konyha felé. Ebédünket állva az orrunk alá hajigáljuk, pedig kár, mert jó ebéd volt és nem lett az egész dologból semmi. „So ein unruhiger Tag" mondja kis őrmesterünk. Január 24. Reggel jön Antal, hogy a vízmérő teljesen visszaesett, nem lehet többé befűteni a központi fűtés-kazánt. A szobákban 7°, holnapra biztosan fagy. Margit