Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Mostanában minden éjjel álmodok valamit. Rendesen nem igen szoktam. Legtöbbször kellemes, már előre örülök neki, vagy ha nem, hát legalább mulatságos reggel. Tegnap Gyurkáról álmodtam, ma meg, még élt az Anyus és Mártával együtt fiatal lányok voltunk, ejtőernyővel repültünk, persze nyár volt. Azért minden álomban benne vannak ezek ajiáborús dolgok. — Igaz, elfelejtettem megírni, hogy ma láttunk egy szovjet gépet égve leesni, az ejtőernyősök kiugrottak, de egynek nem nyílt ki az ejtőernyője és vad gyorsasággal zuhant lefelé, mindjárt elhagyta a többit. Az egyik tatai fiú mesélte Bolinak, hogy ott is leesett így egy ejtőernyős: hallották, ahogy ordított estében, mindjátt meg is halt. Annak az óráját hordja az a gyerek. Január 13. Megsütöttük a kukorica-köles és kenyérliszt keverésű kenyeret, jobbat is ettünk már. Viszont az a kicsit savanyú kenyérliszt, amit Paula néni a csirkék részére adott nekünk annakidején, egészen jól ehető kenyeret adott. Este megint takétázás, 8 után lefekszem. 10-kor nagy aknázás, Napó bejön hozzánk, hogy mi van, Mari kivételesen békén alszik. Január 14. Reggel elszaladok tejérr, de nincs. Heyer papa megint ad egy darab marhahúst. Azt mondják, hogy az oroszok elfoglalrák a Józsefvárosi Pályaudvart, s hogy a Lipót kőrútnál lennének, és csak az Apponyi térig lehet közlekedni. Amikor visszafutok, látom, hogy az éjjel újabb aknatalálat érte a házat, méghozzá kettő is. Az egyik a kiskapunál az ereszen csinált egy újabb lyukat, a másik Boli balkon-korlátjából szakított ki jókora kaput, alul a verandán lepotyogtak a téglák, törmelék, és a kis saroklámpa leesett. Szép, igazi, kicsit ködös, de azért téli idő, éppen csak hogy fagy. Marival ülünk, a szalon ablak alatt. Ez a vátos felé néző fal, amin alig van találat, kellemesen süt a nap, s elég védett hely. De megint aknáznak, befutunk. Délután elmegyek tejétt, nem akarnak engedni, végrendeletet csinálok és elmegyek (végrendelet: semmi esette se pörköltnek készítsék el tetememet, mert már elegem van a hagymából!). A Straub pincében a svábok szidják a nyilasokat, és Horthyt emlegetik. Torkig vannak a németekkel, mert kirabolták őket. Straub a négy tehenét sajnálja. Szó kerül arról, hogy milyen holmikat hoztak hozzánk, például egy gramofont, meg fényképalbumot Szötséktől. Egyszerre megszólal egy ember: „Nem vittek oda egy fiókot körtével?" De igen, mondom, a körtét megették, de a fiókot otthagyták, majd megőrizzük. Aztán szó került a röpcédulákra (rengeteget dobtak le az oroszok, most németeket). Ipolyival és egy svábbal indulunk haza, de kicsit