Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

kell várni, mert éppen nagyon süvöltenek a golyók. Derékszögben suhan a sváb a kis síréten, mi Ipolyival az út jegén csúszkálunk, azt tartjuk biztosabbnak. Ipolyi belép a nagy lyukon, ami a kerítésén tátong, én konzervatívan a kiskapun, pedig a Ketekes villán át is jöhetnék, a kerítések mindenütt át vannak vágva. Tejeskávé van estére, mindenki nagyon örül. Éjjel !/z2-kor jön Mariska, hogy egy német katona kopog, Napó kimegy, a katona az Antalokhoz zörgetett be a kazánházba és Napótól kérdezi, hogy vannak-e itt német katonák. Többféle hipotézis; lopni akart? — de akkor miért zörgetett? Napó szerint „orosz kém". Január 15. Már reggel 7-kor aknázással kezdődik a nap. Egyszer csak Napó, aki azért ül három hete az őrhelyén, hogy „meglássa az oroszokat", hív bennünket nagy izgatottan — futnak a németek. Tényleg kb. 25 német fut le föntről, a ház mögé bújnak, aztán a tetaszon a falhoz húzódnak, gépfegyver, minden csuda van náluk. Innen a kerten ketesztül a Kovácsék irányában leszaladnak. Az aknázás folyton tart. A szembetelek felett jelző-rakétákat lőnek az oroszok. Várjuk, hogy mikor jelennek már meg. Egész délelőtt lesünk. Most megint jön három német, a Verebi ház mellé álltak tüzelőállásba, és lesnek felfelé. Felülről egyre több német jön az udvatba, az udvaron felfekszenek a partra és várják az oroszokat. Sokan a Straub téten hasalnak. Hatom magyar is jön, egyet rögtön lelőnek, hanyatt esik, látjuk. Éppen tálaljuk a finom ebédet (húsleves, zöldbabfőzelék, húskrokett) amikot kb. 15 ember bejön a házba, lezavarnak minket a pincébe és ők elhelyezkednek az ajtóknál, ablakoknál. A szalonnak a város felé néző ablakát kinyittatják, hogy ott ki tudjanak ugorni. Napó nem tágít mellőlük, hiába hívjuk le a pincébe enni (gyorsan lecipeltünk mindent, Boli és Feri a hátsó pincében lebújtak). Napó nagy kínnal megeszi a levest, és zsebébe süllyeszt három húskrokettet (régi kerti kabátja piszkos zsebébe). Sok hűhó semmiétt, Napó jelenti a pincében, hogy a németek elmentek, csak egy gépfegyvert hagytak a vetandán két embettel. A fuchsia cserepek alól lőnek kifelé. Az aknázás tovább tatt, egyszer csak őrült puffanás, betörik Napó „őrhelyén" az ablak, szerencsére a cserepek nem sebesítik meg. Gyorsan lehúzza a zsalut, mát sötétedik, ott bámészkodunk Marival (lassan feljöttünk mind a pincéből), amikor hirtelen nagy villanás a kiugróban, belőttek redőnyön keresztül. Mari egy negyedóráig nem hallott utána. Estefelé még kétszer belőnek ugyanoda. Teát főzünk és az ebédlőben eszünk, eléggé siralomházi külsőségek között. A lakás hideg, egyrészt, mert betörtek az ablakok, másrészt a németek mindent tárva-nyitva hagytak folyton és úgy rohangáltak a házban. V28-kor mindenki lefeküdt, és igazán a tyúkokkal fekszünk már. Igaz, elfelejtettem megírni, hogy a csirkéket (szám szerint 23 a Csányiékéval