Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

las nőket megelőzve két kg marhahúst ad nekem (32 P kilója), Straub meg tejet. Nagy diadallal indulunk hazafelé, a nyilas nők közben elmesélik, hogy valaki hozott egy „Összetartás"-t. Tegnapi lap: utcai harcok vannak a Keletinél és az Üllői úton. „Az embereket kihajtják a házakból, és onnan lőnek a németek". De még mindig nyilasok és azt mondják, hogy „a felmentő seteg már elérre Pilist". Ezt írta a múlt hétfői „Virradat" is. Ha szegények egy kicsit figyelmesebben olvasnának, tégen kiábrándultak volna. Hazamegyünk Mariskával, huzatot csinálok a két német szobában, kezdek kicsit sétálgatni a verandán, szépen süt a nap, de 10 óra felé megint kezdődik a támadás. Rengeteg aknát dobálnak. Napó kint tesz-vesz Antallal a mosókonyhában és több mint egy óta hosszat ácsorog a mosóajtóban. Majd megpukkadok, hogy miért nem jön be, végte rászánja magát, akkot meg Verebiné fut oda valamiért, hát jön egy sorozat akna, az egyik a ruhaszárítóhoz csap le, a másik beszakítja a tyúkól tetejét, a harmadik a mosótetőt, éppen ott, ahol Napó állt. Verebiné az asztal alá bújt és bejön a konyhába remegve. Semmi baja nem történt. Bemegyünk az ebédlőbe, Napó tovább les kifele az őthelyén, egyszer csak szól: Anka, Mari, gyertek hamar, Mari persze rohan, rémes látvány: egy német katona, sebesült, a földön kúszik, négykézláb, azaz inkább egy másik katona próbálja vonszolni, aztán felveszi, de nem bírja vinni és lecsúsztatja. Elfutunk az ablaktól, Mari bőgni kezd, bevallom én is. Megmosom Napó fejét, hogy minek mutat ilyent a gyeteknek... Nem elég a sok aknázás? Mati különben eddig nagyon jól viselkedett, egyetlen egy „jelenetet" sem csinált, nem panaszkodik, mondhatom a felnőttek is megirigyelhetnék a türelmét és nyugalmát: Stoppol, megvarrja amije leszakadt, segít nekem a szobákat összerakni. Rendesen tanulok vele minden nap németül, franciául. Csak szegény nem alszik jól, minden reggel már hajnalban felébred, de csendben marad a sötétben, hogy engem fel ne keltsen. Az aknázás tovább folyik. Újabb találat érte a padlást. Megebédelünk, alighogy befejeztük, látjuk, hogy két német jön szaladva a terasznál. Előre kerülnek. Felmennek a Verebiék padlására, mert „látni akarják, hogy hol állnak tulajdonképpen az oroszok. Onnan akarnak lőni. Kellemes hír, de szerencsére mindjárt lejönnek, mett nem látják onnan az oroszokat. Boli és Feri felhasználnak egy csendesebb pillanatot, s kifutnak megnézni, mi lett szegény tyúkjainkkal, Hála Istennek élnek, az akna a tetőn robbant, semmi bajuk nem lett. Pedig már elparentáltuk őket. Nincs más hátra, be kell őket telepíteni az előszobai klozetba. Napó gyorsan mindenféle deszkákkal átalakítja a klozetot óllá. Jó büdös lesz, de semmi esetre sem büdösebb a németek klozet-szagánál. Az idő egy kicsit keményebbre fordult, még van hó is. Nagyon fontos ez a víz, s különösen a sok hulla miatt.