Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

zott (!). Minden nevesebb nyilas elmenekült. Vájna így címzi sürgönyét Szálasinak: Szálasi Fetenc Nemzetvezető testvérnek, Harcálláspontjára (ez a helymegjelölés). Beregfy felelete és a Köszönet Budapest népének úgy hatnak, mintha nekem sikerült volna Genfbe kijutnom és most sürgönyileg közölném az itt maradt mártonhegyiekkel, hogy „Az akna nem veszélyes, csak ahova éppen leesik. A víz-ivásról le lehet szokni. Olyan ételeket egyetek, hogy ne kerüljön sor az azonnal felállítandó latrinák használatáfa." Kis szemelvény a buzdító nyilas lapból: „Azokról az utcákról szólunk, amelyek a főváros legkülönbözőbb részein valósággal öntik az emberi és állati holttetemeket ... A Mária Terézia téri telefonközpont előcsarnoka napokon keresztül csoportos holttetem gyűjtőhelyül szolgált.. A Tisza Kálmán-téren hármas-négyesével feküsznek temetetlen emberi és állati holttetemek... A Rottenbillet utcában, éppúgy mint a Kötúton, úgyszólván minden kapualja valóságos vetsenytátsa a rákosi és farkasréti temetők ravatalozó előcsarnokának, sajnos ravatalozó helyek és koporsók nélkül..." Eztán elmélkedés egy esetleges pestisről, de hála a konzerváló időjárásnak — mondja — egyelőre ettől meg vagyunk mentve. Aztán vigasztalóul lakásrendeletek, egy hónapnál nagyobb élelmiszerkészletek beszolgáltatása, egy árdrágítót ( 180 P-ért adta a szalonna kg-ját) felkoncolt (régen előre láttam e kedvenc kifejezésüknek a karrierjét) a nyilas megbízott. És a konzekvencia: Budapest nincs elveszve, mert Budapest nincs elfelejtve... Budapest pedig felszabadul! Kitartááásü! Január 9. Megint csendes éjszaka. Úgy látszik teljes erre, felénk, a harci szünet. A hó folyton esik, mát a leggyönyörűbb hó takarja a kertet, több mint 30 cm. A legfőbb ideje volt, teljesen kifogytunk a vízből, csak üvegekben van még kidunsztolt és lekötözött ivóvíz a pincében. A kazánházban a csap már nem ad vizet. Veszettül hordjuk a havat, nagy boldogság, hogy ki lehet egy pár alsóneműt mosni, köveket felmosni, stb. Még a virágok is kapnak. Először ittunk ebédnél hólevet (szalvétán átszűrve egészen tiszta). A kosztunk finom; komikus, hog>' jobban vagyunk ellátva hússal, mint hosszú hónapok óta. Ez azért van, mett mellettünk még laktak ezek a majotos-félék mint Kovácsék, Straubék, akik a németek elől kénytelenek dugva levágni az állataikat és a húst eladni — messzire vinni persze nem lehet. — A németek nem jöttek hozzánk lakni, de szegény Antalék lakását feltörték, és bent garázdálkodnak. Január 10. A havazás folytatódik. Megint békés napnak ígérkezik (tegnap is csak az volt az egyetlen komoly harci cselekmény, hogy Margit és Boli súlyosan elpüföl-