Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

tok egymást és utána sírtak — morbus ostro-miensis. Én is összevesztem már egyszer Bolival, kétszer Margittal.) Reggel Marit is kiviszem magammal havat hordani, nagyon tetszik neki, az alsó fürdőszoba kádja és mosdója majdnem megtelt, csak ne lenne még mindig olyan irtózatos klozetszag a németek után. A hó-hordás után mát annyita viszem a szemtelenséget, hogy orosz szavakat tanulok a teraszon a ház mellett söpött kis ösvényen járkálva, mégpedig a szalonablak alatt, mert ott van a legkevesebb golyónyom a falakon. Ha nagyobbat lőnek, behúzom a fejemet. Egyszer csak Bobi ugat nagyban, megjelenik egy német katona a konyhában. Napó beszél vele, 18 éves itt „lakik" a Törökrétnél a lövészárokban, kér egy inget, mert nincs váltása. Napó ad neki egyet, beszélgetnek, elmondja, hogy a „csendes napon" mind a két szomszédja megsebesült. Szégyellni fogja, ha életben matad, hogy „koldult". Ez még jó, de mi lesz később? Tegnap egész nap hurcolták a német katonák a Ketekesék padlásán felhalmozott élelmiszereket, amiket annakidején a Belvedere-ből (ez volt az ő kis privát szanatóriuma) cipelt ide a németek bevonulása idején, első rémületében, és amit aztán mint zsidó vagyont lepecsételtek, de semmi nem történt, vele. Még jó, hogy ezt viszik, de egy idő múlva a németek kénytelenek lesznek rabolni élelmiszert, mert az ő készleteik is elfogynak. Ekkot pedig nem állnak meg a disznónál és tyúkoknál. Elfelejtettem megírni, hogy hétfőn este 8 óta után halottuk, hogy az oroszok megafonnal beszélnek. Annyit értettünk hogy „Figyelem! Magyarok, ne harcoljatok, a németek ellenségeitek" - de aztán nagyon hideg volt és be kellett csukni az ablakot. Később zenéltek. Elég hangos volt, a szalonban, az ágyban is hallottuk Marival, dupla ablak és becsukott zsaluk mellett Olyanféleképpen szólt, mint a strandon, ha valakit keresnek. Valahonnan a Költő-útról... Gondoltuk a gyetekekkel, hogy legközelebb nyitva hagyjuk az ablakot és elkezdünk ruszin népdalokat zongorázni a népdalgyűjteményből. Hétfő óta a németek kenyerét esszük, amit szerteszét hagytak a szobában. Ezek a komiszkenyerek egészen jók, levágjuk a héját, mert a szemétben voltak, de nagyon nag)' segítség nekünk, egyheti kenyéradagunkat spóroltuk meg. A lisztünk rémesen fogy. Ma töltött káposzta volt, utána gyümölcs, estére paradicsomos makaróni, befőtt. Minden dicséretünk Napóé, mert megszerezte a tüzelőt és a fuvart, fémes kínok között, és Margité és Mariskáé, mert sorállással, cipeléssel és Nemesrádóra utazással élelemről gondoskodtak. Ma nagy élvezetben volt részem: a hólében hajmosás. Egy hónapja voltam fodrásznál. A hajamat két copfban hordom, mint kislány koromban, s hogy milyen rondán nézek ki, arról jobb nem beszélni. Azért, Boli legnagyobb megbotfánkozására, az arcápolást rendszeresen folytatom, szóval