Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Mari szobáját adjuk nekik. Délután 4 után megint nagy ágyúzás az oroszok oldaláról, döng a kis odú, ahol most írok. El is teszem a gépet egyelőre. Besötétedik, egészen megkönnyebbülünk, nem jöttek a németek. Napó szobájában egy szál gyertyával olvas, én a pamlagon az ő gyertyája mellett otosz ragozást tanulok. Boli a lányok szobájában társasjátékozik (Ember, ne légy dühös), nagy küzdelem után a Margit nyet, yz7-kor kimegy a konyhába feltenni teavizet, egyszerre látja, hogy a víz a csapból csak alig folyik. Lerohan Verebiékhez a kazánházba, hogy vegyenek gyorsan vizet. Vízgyűjtéshez lát mindenki. A kádak már előzőleg meg voltak töltve és minden lehető edény is. Zúzmara van odakint, az is jó lesz? Most már a vizet is el kell dugni a németek elöl; Kovácsoknál agyonlőtték a kocát és két tyúkot! December 29. Boli nálam alszik az odúban, mert vártuk a németeket. Nem csuktuk be a zsalut, szinte nappali fény volt, egész éjjel aknavetők, gépfegyverek stb. Reggel jön Csányi, de most nem tossz hítrel, csak azzal, hogy Kovácsné akar valamit. Majd megnézzük! Csányi úgy tudja a németektől, hogy az oroszok már a Széli Kálmán térig jutottak el és a zsidótemetőnél állnak páncélosokkal. Míg Napó tájékozódik a hadihelyzetről, mi megvitatjuk a klozetproblémát. Feri ötlete viszi el a pálmát: a borospincéből homokot tesz az ember a bili aljába és aztán amikot éppen kevésbé lőnek, kiönti a gyönyörű karácsonyias kertbe. Csoda idő, kint süt a nap, zúzmara. Egyszerre Mariska odahív a Napó ablakához, hát látjuk, hogy felül át van lőve az ablak, illetve előzőleg a zsalu. A puskagolyó valahol a falba fúródhatott, a csillárból is leesett egy darab. Jó, hogy az ablak csak megrepedt és nem tött be. Átmegyek Kovácsokhoz Csányival együtt, mégpedig létrán, amit a kis májusi cseresznyefánál támasztottak át a ketítésen. Petsze a szokott gépfegyverezés, golyók csapódása és fütyülése. Kovácsné 1000 P-t kér egy malacért (35 kg, élősúly), megnézem, kiválasztom az áldozatot és hazamegyek jelenteni a dolgot. Napó az első percben ellenzi, de tetmészetesen rábeszéljük. Elindulunk az expedícióra, elöl Csányi, utána én, aztán Mariska. Sikeresen átjutunk a léttán, Kovácsoknál álldogálunk az udvaron, mert jön egy SS, és előtte nem akatunk malacot ölni. Az SS bejön a szobába (vag)' konyha, vagy mindkettő, pokoli káosz), tejet fejt egy vödörbe a Sttaubék teheneiből. Elmeséli a svábhegyi szállónál az éjjeli csatát: vagy 500 hungarista légiós jött, de azok alighogy meghallották az oroszok hurrázását, visszaültek az autókra és elmenekültek. Eleinte visszaverték az SS-eket, de ők aztán előrekúsztak a sötétben és kézigránátokat dobáltak be a szállóba, az ajtón meg ablakon át. Azt mondja, hogy most kapnak erősítéseket. Meséli, hogy az éjjel a réten (Törökrét) megittak 2 liter spirituszt, úgy berúgtak, hogy mikof jött a támadás azt hit-