Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

A rádió Erzsébet napra a következőt mondja: „Köszöntjük az ifjú Erzsébeteket, akikben élhet az a boldog tudat, hogy a magyar történelem legújabb legnagyobb alakjának, Szálasi Fetenc édesanyjának nevét viselik." November 20. Szigeti meghökkenve jön azzal, hogy Baross utcai (104 sz.?) lakásába belőttek, és a honvéd meg csendőr bizottság megállapította, hogy nem repülőgép, hanem orosz tüzérség. Húshoz megyek; az utcán a plakátok már teljesen hisztériásak. Az egyiknek például az a felítása: „Megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk". Aztán egy jócombú magyar vitéz letázva láncát magasra emeli a pajzsot, amin természetesen nagy zöld nyilaskereszt. Felítás: „Azért is!". Van egy drámai plakát, vörös ördög kézigránáttal sújt le a karon ülő gyermekét cipelő magyarruhás anyára, háttétben a parlament, felítás: Nem, nem, soha! Megérkezett Feri és Mariska 24 órás út után Zalából. A németek Nemestádót is ki akarják üríreni. Már körözik az íveket, de 364 ember közül csak 16 írta alá, csakhogy azok sem akarnak Ausztriába menni. Hajtják el a németek az állatokat, csak 4 hónapi élelmet hagynak meg. A falusiak szidják a pestieket, hogy nem zavarják el a kormányt. November 21. Reggel '/28-ra Szegvári lakásába megyek a Párisi utcába. Esik, nem megy az 59-es, a Széli Kálmán tér felől nem jön villamos, a 69-es visszafordul a Délinél. Valami karambol. Délben a Krisztinába megyek a tolmácshoz, amikot cukornélküli feketét ebédelek a Horváth kert espressóban, nagy detonáció, mindenki azt hiszi, hogy a Lánchíd, de nem az volt, csak valami bomba. Az ágyúzás most már egészen keletre tolódott és a Margitsziget irányából jön. (Tura, stb.). November 22. Gyönyörű napsütés, csak 8-ra megyek, mert megint a tolmácshoz szaladtam, l-re Gerdeshez megyek gyalog, sétálva. Ő is úgy tudja, hogy a németek elvitték az állam aranykészletét. Nem lesz pénz vetőmagta és tenyészállatra. Őszi vetés csak a Dunántúlon volt. Behívják az 192l-l926-os korosztályt és holnapta leventeriadót (hát ez meg mi?) hirdet a Nemzetvezető. Különben Kultúriroda (Kultutbüro) címen csúcsszervezetet állított fel, ahol a szellemi élet vezetői (Páger, Kiss Ferenc, Szeleczky, pár színigazga-