Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

tó, ismeretlen nyilasok és ... Dohnányü), akik szép számban jelentek meg, kérdéseket intézhettek hozzá! Kár, hogy én ezt nem hallottam. Boli 17. születésnapja. Hála Istennek 1927-es. Finom vacsora, Boli egyik öreg cipője tyúk képében tért vissza Zalából. Valamelyik nap tejszínhabos képviselőfánkot csináltunk. Most minden van, feketén, mert mindenki magával hozza a dolgait menekülés közben és elkótyavetyélik. Levágták az állatokat stb. Ezután jön majd a nagy éhezés. Éppen olyan ez, mint amikor a halálos beteg egy pillanattá jobban lesz. Finom ünnepi vacsora után felme­gyek a gyerekekkel (Mari is felköltözött, szinte békebelien lakunk); hát, megint Sztálin-gyettya és bombázás Csepel felől. A rádióban természete­sen zene, még nem vették észre. Kifutunk Boli balkonjára, onnan nézzük. November 23. Reggel, a változatosság kedvéért nincs gáz. Már este elállt. Nem lehet teát főzni, de úgyis eltűnt most a magyat tea, egész Pesten nem lehet kapni. Egyesek karfiollevest teggeliznek, mert katfiolt lehet kapni. 10 P egy kiló. A Délinél megint 15 petcig várok a villamosra. A Csepel szigeten orosz híd­fő, mondja a rádiónk. November 24. Elmegyek a Sándor-térre. A felsőgödi villát kirabolták a németek, elvittek bundákat, zsírt, tojást és olyan gyors munkát végeztek, hogy három fél pár cipőt hagytak ott. — Haza; a 61-esen annyi az ember, hogy puskavég megy az orromba és felüti a fejemet. Fáj, de nevetnem kell. Vacsora után feljön a Jenci, kiderül, hogy a Beregffy a sógora. Szörnyülködök! Erre azt mondja: „Hidd el, tiszta-kezű ember, csak korlátolt!" Bár inkább tiszta fejű volna, mondom neki és lopna 500.000 pengőt, kevesebbet ártana az országnak ­hiszen ha csak a Margit hidat vesszük... Jenci „vonul Németotszág felé" mint katona, de már azon töri a fejét, hogy mit fog mondani az oroszoknak Berlinben, hogy hogy került oda. A csa­ládját itt hagyja. Különben el van készülve rá, hogy az oroszok minden „urat" kiirtanak, pedig „mi értünk kár lesz és tudnának használni". Ma nagy lövöldözés volt a Kamaraerdő felől. Állítólag egy-két zászlóalj parttaszállt ott. Különben Hatvan elestét bemondja a magyat rádió, a né­met hitekben, viszont magyarul még másnap sem.

Next

/
Thumbnails
Contents