Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

mondja, hogy kedvező fegyverszüneti feltételek voltak, mégpedig visszavonulás, igaz ugyan, hogy a trianoni hátatokra, de Erdély ügyében később lett volna rendezés (szóval területi kérdésekben)... 10 nap elvonulás a németeknek, ezután szovjet felvonulási terület lettünk volna, de nem kellett volna harcolnunk. Horthyt a nyilas tisztikar elárulta, meg volt szervezve minden rendesen, csak az emberek a döntő pillanatban nyilaskeresztes karszalagokkal jelentek meg; a „söpredék" mondja Bodor. Velünk szemben ül egy fiatalember, élvezem, hogy Bodor miket mond, amellett azonban sohasem mint a saját véleményét, hanem csak tegisztrál. Ha bárki felelősségre vonná, azt mondhatja, kérem én ezt nagyon helytelenítem, amit itt mesélek. A fiú azonban teljesen velünk egy nézeten van, mett esptessót ajánl, hogy oda menjünk feketézni. Elválunk egymástól, én elmegyek cipőt venni, de nem kapok. Haza. Már egészen kidőlök. November 11. Szombat, alig dolgozom valamit, 10-kot Sátvári elmeneszt Szttipszki orosz tolmácshoz a Logody utcába. Kedves futa öteg bácsi, ellógom vele az időt, olvasom a cirill betűket a gépen (sokat ismétek görögből), aztán felhívom Sárvárit, hogy jöhet a fordításért. Bemegyek drogériákba, cukrászdákba, sehol nem kapok semmit. Aztán egy cipész, ott is hiába járok, nincs embere, nem vállal semmit. Fogason haza; hideg, téliesen süt a nap, de azért jó idő. A lányok folyton rohannak, remélik hogy kapnak valamit, de semmi nélkül érnek haza. A sorállásoknál teljesen nyilas ellenes hangulat. A katonák hangosan mondják, hogy civil tuhát visznek, nem mennek Németországba, átallnak. Mindenki német fosztogatásokról mesél, és nyíltan várja az oroszokat. A nyilasokat, bárhol megjelennek, gyűlölet fogadja. Kevés van, de hülye és nevetséges. Hogy miért nem lehet ilyen hangulatban senkit sem találni, aki lelökné Szálasiékat és kidobná a németeket Budapestről, amikor az oroszok már Soroksáron vannak, azt nem tudom megérteni — de hát nem értek ehhez. Különben csend van, nincs ágyúzás (tegnap volt), meg akarom hallgatni a magyar híreket, de VS-kor kialszik az egész városban a villany. Lefekszünk mind, kicsit vacakolok gyertyával, de 9-kor már alszom, rettenetes fáradt az ember. November 12. Csendes vasárnap, nincs ágyúzás, néha egy-egy lövés, meg valami fura robbantás. Az oroszok Szolnok és Miskolc felé harcolnak, úgy látszik soká tart még itt Budapestnél a csata.