Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Felfegyverzett nyilasok a Németvölgyi út 10. sz. ház elöct 1944. október Bojár Sándor felvétele Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár „... Kovácsné meglátta az udvarban Ilust, és mindjárt megkérdezte: Ki ez a zsidóasszony?" lival, és békebeli kávétortát a féltve őtzött pár szem kávénkból. Utána még fekete is van. Jól étezzük magunkat. Nagy különbség van ám a Napó és a hivatali rémült alakok közt, pedig most hoztak mindenféle rendeletet, hogy zsidóknak nem lehet több mint 300 P-je, de ki olvassa el egyáltalában Szálasiék tetmékeit? Katonáinkat mégis elvitték: ma háromszor küldtek értük, kétszer autót, aztán jött egy staféta, hogy menjenek el gyalog, amikor már rég elmentek. Teljes a zavar. Éjjel Malinovszkij megint nagy munkába fog, szidom, mert felébresztett, de mindjárt elalszom. November 10. V22-kor elmegyek, és Bodorral ebédelünk a Holubban. Furcsa, hogy ennyire egyeznek a nézeteink (olyan különböző helytől jöttünk...) Meghalt szegény Irmus néni; olyan rossz olvasni, hogy „szülőföldjétől elszakítva" a Farkasréten temették el. Bodor csak bitangnak hívja Szálasit és nyugodtan meséli a villamoson, hogy Gidófalvi Pista „pillanatnyi elmezavarában" menekül. Azt