Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

hogy az oroszokat nem lehet megállítani, csak „egy időre feltartóztatni és két hónap múlva elfoglalják Budapestet." Erre mindenki kertelés nélkül azt mondta, hogy akkor ne védjenek bennünket. Horváth bácsi finom szilvóriummal kínál, a fiúk búcsúztatására hozta és annyira a lábamba megy, hogy tévedésből a konyhába viszem az ágyneműmet az emeletről. Különben csend, az ágyúzás megszűnt, csak rakétákat látunk. Ezen a napon a „Magyarországában megjelenik egy MTI kommüniké mely szerint „gázszerelés következtében történt a szetencsétlenség, mely ... emberéletet is követelt... Wesenmayer részvétét fejezi ki". Tehát szétfoszlott a kialakulóban levő mítosz a kommunista szabotázsról,...maradtak a németek... November 8. A hivatalból mát reggel kimegyek Újpestre Lukácshoz. Plakát: Beregffy felszólítja a fegyverforgató fétfiakat, hogy „önként vonuljanak el" a pesti oldalról — egyáltalán mindenki menjen el, kis motyóját vegye a kezébe és gyalogoljon Vác felé... Ezt ki is hirdették nálunk. Ez a dolog falháborodást kelt. Kapok valami rengeteg előleget, vagy segélyt; zsebre vágok több mint 2.000 pengőt, soha nem volt annyi pénzem, de nincs mit venni rajta. A gyári ebéd rántottleves, paprikáskrumpli. Megint zavarórepülés, lőnek csudára, azután páncélosok jönnek, de még nem a T 34! Mindenki kíváncsian les, mert egész bután az a hír terjedt el, hogy az oroszok Vácon vannak; a páncélosok a mieink, adunk hát nekik a paprikáskrumpliból. V43-kor indulok Lukácstól, a Nyugatinál nem lehet felszállni a 49-esre, pedig onnan indul. 4 kocsi elmegy, de mindig ellökik az embert. Végre egy 45-össel eljutok a Kálvin térre, onnan gyalog a Ferenc József hídon át, aztán villamoson a Körtérig. Ott van egy szép Stühmer espresso, sort állnak előtte, de mire sor kerül rám, nincs cukor, jó pár hete nincs semmi édesség; Mati úgy vágyódik egy kis cukor után, ez meg nem is cukor volt, csak diákcsemege. Hanem csoda jó sajtos kenyeret lehet kapni és a kényét még vékonyan meg is van kenve vajjal. Isteni békebeli étel, nem tudom mióta nem láttam tendes sajtot. Fel a 61-esre Liliékhez. Margitnak nagyon fáj a foga és Sanyihoz viszem. Lili nagyon nyugtalan, mert az apja, aki persze zsidóházban van, valami konfúzusat üzent, hogy Sanyi még ma menjen oda. Etre azért, hogy Sanyi inkább Margit fogán dolgozzon, elmegyek helyette a Károly-király útra. Petsze gyalog a hídig, villamos a Múzeum körútig és vissza ugyanígy. Nincs semmi baj. Végte hazaindulunk Margittal a Sión felé, természetesen gyalog. Egy őrség ránk világít, megköszönjük (hadtest van a Sionban), de alig megyünk tovább, irtó ordítás egy autóbuszházból: állj! Mi hülyén ráfeleljük: Ki vagy? és továbbmegyünk. Nekünk ront a puskás őr, akiről azt hittük, hogy utcagyerek, fánk fogja a fegyvefét és összeteremt. Igazoljuk, hogy a