Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

A hivatalban nagy hecc, de általában mindenki nyugodt. Egyszer biztosan igazat mondtak a németek, amikor azr írták, hogy Vatsóban hallani az orosz ágyúkat és mindenki nyugodtan sétál. Itt is így van. Persze az ezredesek és őrnagyék elmenekültek, és az utcán egy hülye pasas azt mondja: „Minden tisztességes embet elmegy, csak a zsidók maradnak itt!" — de erre majdnem megverik, mert még mindenki itt van. Sietek haza, szombat van, hideg szél fúj, de szépen süt a nap. Ebéd után a szobában készülődök a kifekvésre, egyszerre nagy detonáció, megreszketnek az ablakok és halljuk, hogy ez robbanás. Azt hisszük, hogy bomba robbant valahol, de nagyon hatalmas bomba lehetett. Bemegyek az ebédlőbe, ahol Ilus és Napó még az asztalnál beszélgetnek — „Hallottátok?", de már szalad is le Boli az emeletről: „Vége a Margit hídnak!" A katonák kiszaladtak a balkonra, és látták a füstoszlopot. Aztán mi is felmegyünk és szabad szemmel is látható, hogy eltűnt a híd pesti vége. Mindenki tudta, hogy a németek aláaknázták a hidakat, de ez még most túl korai, és miért éppen a Margit hidat robbantották fel? Megdöbbenten tanakodunk a katonákkal, senki sem érti a dolgot. Hallgatjuk a rádiót, ami „Könnyű zene, könnyű perceket ad!" Később megjött Verebi Manci azzal a hírrel, hogy emberek is voltak a hídon, sőt, tele villamosok, amikor felrobbant. Ezt a hírt a katonák, este, megerősítik. Úgy tudják, hogy 4 német katona szerelt a hídon, még külön robbanó ládákat raktak fel épp, amikor rövidzárlat történt és a pesti oldal a levegőbe repült. A 8.20-as magyat adás bemondja, hogy előző napon sikerült az oroszoknak elérni Soroksárt és Kispestet, de most visszavették őket és minden remény megvan arra, hogy Budapest „olyan tűzoszlop lesz, aminél az ellenség megégeti az ujját". Ezután közvetítik Szálasi nemzetvezetői esküjét, ahogy zengő hangon megígéri, hogy „megvédi Magyarország területét, és minden lehetőt megtesz az ország érdekében." Éjjel nem hallunk ágyúzást, 10 után jön egy gép, alacsonyan, nagy villanás a terasz irányában és bombát dob — állítólag foszforosat — valahol a Csörsz utca felé. 11 óta felé nagy robbanás, egyébként csend. Nem tudjuk mi volt. Az ágyúzás teljesen elhalkul, később egészen megszűnik. November 5. Csodaszép arany napsütés, sátga fák, erős kék ég, csend. Kisietünk Marival, Ilust is kicsaljuk egy kicsit. Napó lement a temetőbe, a villamoskalauz elmesélte, hogy egy három-kocsis hatos, egy negyvennyolcas, egy tizenegyes és egy ötös volt a hídon. Ezek petsze zsúfolva voltak emberekkel (kívül belül lógnak az utasok), s tészben egyenesen beleesetek a Dunába, részben a leve-