Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

gőbc repültek, darabokra mentek szét, és úgy estek a vízbe. A halottak száma 5-800 ember. (Fogalmam sincs, hogy mennyien lehettek.) Azt mondják, hogy senki sem ment oda menteni, mindenki elmenekült, mintha már az utolsó ítélet lenne. Metzler Jenciné húga éppen a pesti oldalon tá akart menni a hídra, de ijedtében elesett és kificamította bokáját, s most ágyban fekvő beteg. Délben kis riadóban ebédelünk a szép napos kiugróban, éppen befejezzük, amikor átjönnek Ipolyiék, akik bíztató tötténeteket mesélnek az oroszokról, Szegeden állítólag Szentgyörgyi Albert a polgármester és Kolozsváron három tagú direktórium van: gr. Teleki Béla, egy szabó és egy egyetemi tanár. Egy rokonuk jött Kiskunfélegyházáról s azt mondja, egész békésen közlekedtek az oroszok között, senki sem molesztálta a polgári lakosságot. Ipolyiék szerint a németek helyzete megint „kritikussá vált". Az igaz, hogy pillanatnyilag, közvetlenül Budapestnél visszaverték az oroszokat, de viszont elfoglalták Szolnokot és Ceglédet, a magyar sereg szétesőben van (a Hotthy proklamáció óta a pár tisztet [nyilasok] kivéve úgyis csak félig-meddig küzd), a németeknek nincs üzemanyaguk, nagy menekülés zajlik a Dunántúlra. De hogy mi lesz Pesttel, azt végeredményben ők sem tudják. Nekem is megjelent egy kollégám szombaton a hivatalban — kb. száz embetrel érkeztek Pestre —, koszosan és vad külsővel jött be; a szegedi 5. hadtestet, amihez tartozott, Ceglédnél szétvették, azóta kiraboltak egy német autót, mert nem volt ennivalójuk és a falvakban vagy adtak nekik, vagy bizony ők is előhúzták a tevolvett. Délután '/43-kor Margit, Boli, Mari és én elindulunk gombát keresni a máriamakki erdőbe. Gyönyörű idő, senki se jár az erdőben, s ahogy szedjük a gombákat jön pár ellenséges gép, lőnek is rájuk, mi meg csodálatos békében és biztonságban érezzük magunkat. Legfontosabb kérdés, hogy együnk-e a gombából, vagy csak Margit kóstolja meg, és ha nem lesz rosszul, akkor legközelebb újra szedünk (Margit, saját gombázó tekintélye védelmében, maga ajánlja ezt a megoldást). Olyan szép az erdő, és olyan nagy békét érzek, hogy igazán nem félnék attól, ha hirtelen egy bomba agyonvágna, de annál jobban undorodom attól, hogy átmenjek az egyik megmaradt, aláaknázott hídon a hivatalba, s hogy esetleg egy hatos, illetve most mát hetvenötös tucat-csomagolásában fulladjak vízbe, a németek jóvoltából. Haza %5-re, a Mártonhegyen megint halljuk, hogy ágyúznak, úgy látszik újra közelebb van a front, és tüzeket látunk Soroksár irányában. Boli a csergében fekszik, fent, a kéménynél és látcsövön tanulmányozza a villanásokat, tüzeket és ágyúdörgést. November 6. (Hétfő) Reggelre elmúlt a húzódozás bennem. Vzl-kov indulok — először Margit híd nélkül! — a hivatalba. Az 59-es csak a Déli étkezési oldaláig megy,