Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Reggel kimegyek a gyárba dolgozni, Lukáccsal. Pallai térdnadrágban, éppen indul az unokájáért Gönczte, mert az oroszok Tokajban vannak. Lukáccsal elhatározzuk, hogy nagy ebédet csapunk a lakásán, mett libát kapott és elment Pallai. Megeszünk egy-egy libacombot, jó levest, bort, feketét; mát 4 hete nem kapunk semmi húst a jegyre. Olyan furán tele a gyomrom egész délután. Lukács érdekeseket mesél. Mint gyári mérnök, hivatalos légó tanfolyamon volt a múlt héten és ezétt már szombaton bent aludt a Galamb utcai lakásán. Vasárnap (15-én) reggel /49 felé tapintatlan tedőnyhúzásra ébred, aztán újra redőnyhúzás, végre rájön, hogy lövöldözés. Kinéz, hát rengeteg német hemzseg a Galamb utcában, az 5. számú volt zsidóház német civil lakói is, kék ágyúfémből készült géppisztolyokkal, aztán nagy tumultus, azt is látják, hogy kihoznak egy letakart arcú sebesültet. Aztán sok magyar katona jön. A németek elmennek. A Galamb utca le van zárva. Lukács a Christ házon keresztül ment el 1 óra felé az anyjához ebédelni. Az ő verziója szerint a dolog a következő volt. A fiatal Horthy a Piarista utca 2. sz. házban (tégi lakásunk!) Tito megbízottakkal tárgyalt, akik azonban már Gestapo emberek voltak, mert a valódiakat a németek elfogták. A testőrök megtudták, hogy sok német katona állt fel a házhoz, bementek és ott elbarrikádozták magukat. Ostrom volt, petsze minden igen gyorsan ment, a németek megsebesítették és elfogták a fiatal Hotthyt. Mikor ezt a kormányzó megtudta, elhatározta a proklamációt, mett eredetileg pát nappal később kellett volna a fegyverszüneti tárgyalásokat kihitdetni, de mert a németek „megelőztek" minket, legalább informálni akarta a félrevezetett közvéleményt. Ez mindenesetté sikerült, mert a sok német és nyilas hazugság sem tudta megsemmisíteni a Horthy-féle proklamáció hatását. Lukács aztán elmondja, hogy egy unokatestvéte, aki tüzér alezredes, az ezredével a Bakonyba szökött a németek elől! Hosszú villamos harcok után (a „Pesti Posta" szerint: „Dittmar német haditudósító jelenti, hogy a pesti villamosoknál az 'arcvonal az állóharc jellegét' öltötte fel") a Délinél próbálok felszállni két 59-esre is, de nem lehet. Ott áll Ambróné, beszédbe elegyedünk. Az urát elfogták, még mindig a Fő utcában van, de most éppen a német kisasszonyt látogatta meg, aki kórházban van. Kérdésemre elmeséli, hogy 17-én, este, magyat fegyveres nyilasok rohantak be hozzájuk a villába (a régi Norchler villa itt a Máttonhegyi úti hídnál), agyonlőtték a kislánya vőlegényét és megsebesítették a német kisasszonyt. Aztán kidetült, hogy a Homonnay volt polgármester (?) villájába akartak menni, aki állítólag zsidókat fejteget. Haza. Bolit felvették a cisztercitákhoz. Otthon szegény Ilusék a klozetre se mertek kimenni egész nap, mert Napó spájz tendezést tartott, aztán meg folyton a konyhában volt. Marinak sikerült zsömlét kapni sorbaállással! Finom alvás.