Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Még előző este elterjedt az a hír, hogy Oroszországban „forradalom van" és (másik verzió) „meghalt Sztálin". Bizonygatják, hogy „bemondta a Donausender tízpercenként". így jelent meg az a hír is június elején — amikor kitűnt, hogy sikerült partraszállni —, hogy az „angolok bekér kértek a pápa útján". Elmegyek a fodtászhoz, mett délelőtt megjelentek az Elektromos Művektől, s közölték, hogy rendelet van, miszerint 12 óta múlva lezárják az ipari áramot. Bizonygattuk, hogy hadiüzem vagyunk, ezt nagy kínnal elfogadták. A fodrásznál bizakodóak voltak, hogy „úgyis visszacsinálják holnapra". A nyilas kormány (eltekintve a pár „testvértől") mindenütt gúny tárgya. Éhesen jövök ki a fodrásztól, de az üzletek mind zárnak (elsötétítés V26, zárás 5-kor). Az espressóban még hajlandóak lennének adni üres feketét cukor nélkül. Rohanok haza, mert félős, hogy megint gyalog kell menni a Krisztináig, egyáltalán nem lehet felférni a villamosokra. Otthon azzal fogadnak, hogy V2I tájban megjelent egy nyilas testvét és egy államrendőrségi detektív. A kaput nyitó Mariskától azt kétdezték, hogy kié a ház (Napó és Matgit szerencsére nem voltak otthon!). Matiska mondta, hogy a tulajdonos Dt. Bodor Györgyné. Hol van? Hadiüzemben dolgozik. Ez nagyon jó volt persze. Aztán Mariska nagy flegmával felküldte őket a katonákhoz. A két híradós karpaszományos pedig elküldte őket, mondván, hogy itt nem lehet lakást és helyet keresni (razziáztak és egy nyilasnak akartak lakást), mett itt honvédségi rádióadó van. Mariska közben, végtelen nyugalommal lement főzni. A középső szobában meglátták Bódy Feri kardját, „nem egy testőr lakik itt?" (ketesik a testőröket, mett azok Horthy-hűek voltak, s mind kiküldik őket a frontra). Mariska mondta, hogy csak folyamőr, nyugodtan keressék meg, az óbudai kaszárnyában van. Ezalatt Ilus félholtan feküdt az odúban, és Péter alig tudta lecsitítani. Kétségbe van esve, hogy milyen helyzetbe kever minket, és vissza akar menni a zsidóházba. Milyen szerencse, hogy Napó nem volt otthon, mert ő képes és végigmutogatja a lakást, s akkor elérkeznek a lezárt ajtójú odúhoz — mi ez? Az is jó volt, hogy sem én, sem Margit nem voltunk otthon, mert ugyan nagyon bátrak vágyunk mi is, kérem alássan, de az a rendíthetetlen nyugalom csak a Mariskában van meg, és mi sokat beszélünk. — Kijön H. Feri, meghozza Péter zsoldkönyvét, s egy vásárlási könyvet Húsnak. Egyébként főhadnagyi uniformis van a civil kabátja alatt. Azt meséli, hogy most volt egy volt bajtársánál, aki tüzér. Úgy sebesült meg, hogy előtte egyszetűen eltűnt a gyalogság, mert átsétáltak az oroszokhoz. Megbeszéljük, hogy ha megint razzia lenne, Ilusék egyszerűen kisétálnák a szobából és hátramennek Verebiékhez, érdeklődni, mint látogatók akik most érkeztek, hogy lakik-e itt egy pestszenterzsébeti bombakárosult, mett nekik rokonaik voltak stb. Éjjel meg ki kell lógni hátul a kertből. — Csoda jó kedvvel fekszem le,