Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

menet, elől egy nyilas nő, nadrágban, kézigránáttal, hisztériásán visít, hogy „gyorsabban". A fogasba német osztag száll fel, akik a zsidózást vezették, olyan a pofájuk, mintha éppen egy jót züllöttek volna, széles kielégültség ül rajtuk. Egy ősz hajú ronda nyilas nő, akire már férfi nem néz, dörgölődik ez egyikhez a fogasban, folyton jár a szája tossz németséggel, hogy „nicht wahr, die Juden werden uns nicht auslachen noch einmal"... Haza, Napó nem vett semmit észre. A rádió már napok óta nem mond be semmit a harctérről. Az oroszok nem adnak jelentést. Pár nap szabadságot kérek a hivatalban, nagyon idegesítő bent lenni, mikot az ember nem tudja, hogy mi történhetik otthon. Azonkívül sok mindent kell intéznem. Október 18. Bemegyek a hivatalba, újabb részletek a nyilas tettekről. Velem szemben ül egy lány, elmeséli a szomszéd ház kiürítését és mondja, hogy senki sem fejtegetheti a zsidókat, mert bemondta a rádió, hogy „halál vár arra a keresztényte, aki zsidót fejteget". 12 előtt elmegyek a hivatalból, Kispestre. Légó van, de mi egy esetleges bombázás Kispesten a többi dologhoz képest! Az 52-esen megyek, Kispest hatáfán nyilas karszalagos csendőr, rendőr és civil nyilas száll fel. Igazoltatnak, egy pillantás hadiüzemi igazolványomra, rendben van. Persze, hiszen ma már azonnali hatállyal el kellett bocsátani az összes zsidó, vagy „zsidó vonatkozású" (zsidó férj, vagy feleség) alkalmazottakat. A fajvédelmi törvény továbbra is érvényes. Ferihez megyek, Ilusék miatt. Nincs otthon, üzenetet hagyok neki. A „Magyar Szó"-ban közlik a kormány gyönyörű fényképét. Eltettem; Rajniss szütke ruhában, tüntetően lezser pózban, láthatólag szégyelli magát, hogy börtöntöltelék kinézésű embetek közt ül végre a miniszteri székben. Hja, most együtt működik „a paraszt, a munkás, az értelmiség, a nő és az ifjú" és ebben teljesedik ki akonnaáonalistaNemzet. Mindent nagy betűvel írnak, német módon. Beregffy közli Magyarországgal, hogy az „évezredes német sotsközösségnek köszönhetjük nemzeti létünket!!" Sok futkosás után haza, nincs nyugtom. Nem történt semmi. Október 19. Nem mentem hivatalba, szakad az eső. Egyszet csak megjelenik a kapuban Margit, megérkezett Nemesrádóról. Mariskával leszaladunk a temetői lépcsőhöz, ott áll Feri, alig bírjuk hárman cipelni a kofferokat. Margit hozott zsírt, lisztet, mézet, vajat, gesztenyét stb. Gépfegyverezték őket a vasútállomásnál Zalában, de nem volt sebesült, mert a szetelvényekre lőttek, ők a földön feküdtek. A repülőgépek olyan alacsonyan szálltak, hogy egy átszakította az egyik a sütgönydrótot. Amíg felérünk, teljesen botig ázunk, átöltö-