Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

ben fütyültek a golyók! Valaki itt is lövöldöz. Vesztünkre szedtük a mandulát, mert Napó most nem akar elmenni a konyhából és az egészet meg akarja tisz­títani. Pedig mi mát szeretnénk Iluséknak enni adni stb. Fogcsikotgatva ne­kiülünk mind a mandulának, Napó nyugodtan dolgozik, Mariska, a gyerekek meg én veszett tempóban, akkordba. Rám jön a nevetés, így még nem pucol­tunk mandulát. Na hála Istennek kész, Napó lefekszik, megetetjük Ilusékat, ágyat vetünk nekik az én odúmban, én a Matgiték szobájába megyek aludni. Bekapcsolom a rádiót, megint „fontos közlemények". Hát ez már a teljes bo­londokháza! Most meg egyszerre a törvényesség alapjára akar helyezkedni Szálasi, beolvassák, hogy Horthy kormányzó (előbb még Horthy úr és áruló és különben is már nem kormányzó, mert Szálasi kinevezte magát két órája kor­mányzónak) lemond és átadja a hatalmat Szálasinak! Ezenkívül visszavonja proklamációját, utasítja a hadseteget, hogy teljes etővel harcoljanak a német szövetségesek oldalán! Ez jó jel, hogy ennyire hülyék. Október 17. Reggel bemegyek a hivatalba. Az utcákon látszólagos nyugalom. Gépfegyve­rek, a németek, és a nyilasok németekkel autókon száguldanak, és lesipuskás módon ügyetlenül feltattott puskákkal feszítenek. A hidaknál ágyúk, kato­nák. Sok magyar katona nyilas katszalaggal jár. A hivatalban hallom, hogy teg­nap kötülbelül a fele ember nem tudott bejönni, a közeliek bent voltak. Rémmesék a Népszínház utcai harcról, még most is halottak fekszenek az utcán. A Várba „tigrisekkel" mentek be a németek. A rádiót foglalták el leg­először. A honvédek ellenálltak a Várban. A testőrkaszárnyánál is nagy lövöl­dözés volt, állítólag ott elfogták a kormányzót és Dél-Németországba vitték, Lakatost pedig Bécsbe. A terror észnélküli! Kiürítik a zsidó házakat, rémes cirkuszozás közben. Nálunk a hivatalban (zsidó ház volt) két emeletet kiürí­tettek, a volt légoltalmi parancsnokot, Kertész ügyvédet, agyonlőtték. A kis­hivatalnokok lelkes nyilasok. Ujjongnak, hogy most lesz a győzelem, mert vége van az „árulásnak". Ez a németek legundokabb hazugságainak az egyi­ke; amíg győztek, mindig az ő érdemük volt, de Sztálingrádtól elkezdve min­dig valakinek az árulása, persze a szövetségeseké! Az I. és II. hadsereg pa­rancsnokát leváltja Szálasi. Elmegyek Vzb után Paula néniékhez. A rádió bemondja, hogy Dalnoki Miklós, az I. hadsereg parancsnoka „átállt". Sietek haza, mert „sötétedés után" nem lehet az utcán járni, senki nem látogathat meg ismerősöket, csak rokont, háromnál többen nem lehetnek az utcán egy csoportban, stb. A zsidóházakat lezárták. A BBTE pályával szemben volt egy zsidóház, hát látom, hogy tengeteg autó áll ott, nagy szónoklatok folynak, kö­zelebb megyek, hát viszik a zsidókat. Rengeteg nyilas, nézők, sok nő. A ház lakóit sárgaszalagos zsidó munkaszolgálatosokkal taszigáltatják! Megindul a

Next

/
Thumbnails
Contents