Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

ron az is szerepel, hogy másodosztályú, harmadosztályú vagy sokadik osztályú az anyag. A bontók viszont válogathatnak, és ha a vevőnek megéri, akkor jobb minőségű árut vihet haza. A vállalati dolgozóknak elsőbbségi joguk van a vásárlásnál, de azért a bontás körül rendszerint jönnek-mennek a népek. Nézelődnek, bámészkodnak, és mindig látnak valami érdekeset, ami éppen jól jönne. Van, aki véletlenül járt arra, van, aki módszeresen keres-kutat, valami után. Néha csak apróságról van szó, kisebb tételekről, de akad, aki nagyban dolgozik. Akárhogy került is oda, az első tárgyalópartner mindig a bontó. A hivatalos papítral érkező vevő kocsiját megrakni, ebben igazán nincs semmi kockázat, jól megmérni vagy rendesebben válogatni, a „hulladékban", ebben se sok. Vevőt szerezni, és első osztályú anyagot biztosítani neki néhány százasért, mértéktartó és szolid eljárás, ha fizetett a vállalati kasszának is. Gyakoriak a „fizess és vidd, de azonnal" jellegű üzletek az utcáról betévedt vásárlókkal. Ilyenkor rendszerint kis tételekről van szó, a rizikó sem nagy, mert az ilyen ember nem tölt órákat a bontási területen. Miért pont most jönne a vállalati ellenőr? Némi elővigyázatosság azért nem árt az utcáról bekóválygó idegenekkel szemben, a bontók nem ismerik személyesen a vállalati ellenőröket, sokan és messze vannak, gyakran cserélődnek, összevissza mászkálnak. Ezért biztosabb, ha ismerősről vagy az ismerős ismerősének ismerőséről van szó. Az ilyen típusú üzletben a vállalati kassza szóba sem jön, és nagyobb értékű anyag is lehet az üzlet tárgya. Sokszor igen hosszadalmas a lebonyolítás, üzeneteket kell továbbítani három emberen keresztül oda-vissza, időpontokat egyeztetni, tárgyalni, egyszóval bonyolult szervezőmunka folyik. Közben előfordulhat, hogy nem sikerül megőrizni az anyagot, mert a bontási területen épp meglódul a munka. Ilyenkor az pocsékba megy, vagy sebtiben áron alul kell túladni rajta, A nagyobb tételek eladása már nem veszélytelen vállalkozás. Először is ki kell hozni az anyagot a bontásból, mégpedig azon a hányadon felül, amelyre a vállalat tatt igényt. Lehet ugyan utólag korrigálni az előre megbecsült mentési arányt, de csak kis mértékben. Aztán napokig, esetleg hetekig tárolni kell az anyagot. Ennyi idő alatt már sokaknak szemet szúrhat. A rakodás sem megy olyan ripsz-ropsz, és még a szállítás során is becsúszhat valami malőr. A bontók többsége szolid „játékos", csak biztosra megy, vagy legalábbis nem kockáztat sokat. Szívesen benne van minden jó buliban, de arra nem képes, hogy ő maga kezdeményezze és szervezze az üzletet. De vannak vállalkozók. Ok nem elégednek meg a véletlenül adódó lehetőségekkel, arra törekednek, hogy irányítsák és kézben tartsák a bontóüzletet. Ehhez először is kell egy brigád. A vállalkozó tehát elkezd embereket gyűj-