Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

teni. Sokféle szempont szerint válogat: családi-rokonsági kapcsolatai, régebbi konfliktusok és ellenszenvek eleve behatárolják a szóba jöhető brigádtagok körét. Szükség van az ügyes, tapasztalt bontókra, de a túlságosan dörzsöltekkel nem érdemes társulni. Ok csak csinálják meg a maguk üzletét! Ha megvannak az emberei, el kell fogadtatnia a főnökséggel, hogy ők egy brigád, és ő a brigádvezető. Ehhez vizsga is kell, ami írástudó embernek nem okoz nehézséget. Azon már több múlik, hogy akad-e olyan művezető vagy építésvezető, aki támogatja őt. Patrónusa nem csak a brigádalakulást szentesíti, ő biztosítja, hogy a brigád jó bontómunkát kapjon. Ha ezt nem sikerül elérni, az egész vállalkozás nem ér semmit. A vállalkozó bontónak mindenütt vannak ismerősei. Nemcsak a bontók és a főnökök között. Ismeri azokat az embereket is, akik rendszeresen vásárolnak bontott anyagot, időnként feltűnnek a szállón, a bontásokon vagy a kocsmákban. Nevük nincs, a foglalkozásukat senki se kérdi, „a monori pasas", „a parkettás srác", mindenki így emlegeti őket. Viszik az árut, hogy hova, kinek, az ő dolguk. A vállalkozó bontó ismeri őket, utánuk megy, üzletet ajánl. Minden időszakban működik néhány sikeres brigád egy-egy befutott vállalkozó vezetésével, de általában nem hosszú életűek. Konfliktusok keletkeznek a brigádtagok között, áthelyezik a jó bontásokat biztosító művezetőt, vagy időlegesen pang a bontási munka, és a brigád felbomlik, átalakul. A vállalkozó új brigádot alakít, esetleg csak néhány hónap elteltével. Addig tsz-melléküzemmel próbálkozik vagy odahaza a jószággal. A négyemeletes bérkaszárnya egy külvárosi utca sarkán állt. Lehetett vagy ötvenéves, csupasz tégláit belepte a korom. Előtte néhány méterre ipari vágány, tíz éve használaton kívül, de itt felejtették. Ezt az épületet bontja Rostás Vendel brigádja. Vendel néhány hete azt mondta, hogy nem elég jó hely. Robbantottak, és kevés használható anyag maradt. Délután három óra körül keresem őket a bontási területen. Nincs valami nagy nyüzsgés. Csuka, Vendel apósa a bejáratnál ácsorog, nézelődik. Mögötte lakókocsi, a lakókocsi mögött erőgépek: az egyik fúr, a másik a törmeléket hányja kocsikra, a harmadik a terepet egyengeti. Most mindegyik áll. A gépesek a lakókocsiban, békés mozdulatlanság, ma már biztos nem indulnak be a gépek. A brigád a bontási tetület végében ül egy kupacban. Az épületből már nem sok van, körülbelül a harmada, egyemeletnyi magasságban. A többit már a talajjal tették egyenlővé, de a terep ott is rendezetlen, törmelékek hevernek szanaszét. A megmaradt épületroncs első ránézésre csak sitt, egy romos kő