Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

tőle, kivel volt, és kimondta, hogy kivel volt. Akkor jöttek utánam a rend­őrök, bevittek. De nem elég volt, hogy egy bűncselekmény, hát jól van, le­buktunk, de még felhozta az összes bűncselekményeket. Összevissza kere­kedett ki nyolc vagy kilenc bűncselekmény; és ez miatt kaptam annyi sokat. Két és fél évet." A törvény nyilván továbbra is azon lesz, hogy megvédje Rózsitól a társa­dalmat. Nem véletlen, hogy a mai magyarországi cigányság élő folklórjában szem­beszökő gyakorisággal fordulnak elő börtöndalok, balladák. Felbukkannak ezekben a hagyományos magyar rabénekek megszokott motívumai: a leve­let vivő madár, sűrű erdőben a rabtemető, a halálmadár, a rabok kezén-lá­bán csörgő lánc — és a mai börtönszleng szavai. A szövegek néhol sematiku­san követik a magyar népdalok szövegét, máshol a cigány közösségek életének sajátos tartalmait hordozzák. Gyakran előfordul, hogy az előadó önmagára aktualizálja; ha tud cigányul, cigány szavakat kever bele. A dalla­mok váza a legtöbb esetben egyszerű, új stílusú magyar népdal vagy nóta, de jellegzetes cigány előadásmóddal, gazdag ornamentikával, sok töltelék­szóval, szótaggal szólal meg, különösen az etnikai hagyományokat legin­kább őrző oláh cigányok előadásában. Sajátossága ennek az éneklésmódnak az is, hogy a versszak utolsó szótagja előtt szünetet tart az énekes, és az utolsó előtti szótagot, vagy annak utolsó hangját díszítő hanggal megismét­li. Az sem ritka, hogy — a hallgató fantáziájára bízva — elnyelik az utolsó szótagot. Azt hiszem, nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy folkloriszti­kus vagy szubkulturális termékek-e ezek a dalok, amelyekben a börtön fala mindig sárgára van festve, az udvara márványkőből kirakva; hogy szubkultú­rává lett folklór vagy folklórrá vált szubkultúra fejezi-e ki azokat az embere­ket, akiknek az életéhez a börtön is hozzátartozik. A tököli börtönudvar márványkőből van kirakva, nem azért van az kirakva, hogy én sírva járjak rajta. Csütörtökön detehára 1 jön a smasszer az ajtómra, azt kérdezi, mit csinálok, nem-e vésem ki a rácsot. Hogyan vésném ki a rácsot, mikor szabadulást várok? Szedjed össze mindenedet, kitöltötted az ítéleted. Fenn az égen száz csillag van, mind a száz, sej, kigyulladott, mind a száz, sej, kigyulladott, megtudták, hogy szabadulok. i Reggel.

Next

/
Thumbnails
Contents