Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)
DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)
tőle, kivel volt, és kimondta, hogy kivel volt. Akkor jöttek utánam a rendőrök, bevittek. De nem elég volt, hogy egy bűncselekmény, hát jól van, lebuktunk, de még felhozta az összes bűncselekményeket. Összevissza kerekedett ki nyolc vagy kilenc bűncselekmény; és ez miatt kaptam annyi sokat. Két és fél évet." A törvény nyilván továbbra is azon lesz, hogy megvédje Rózsitól a társadalmat. Nem véletlen, hogy a mai magyarországi cigányság élő folklórjában szembeszökő gyakorisággal fordulnak elő börtöndalok, balladák. Felbukkannak ezekben a hagyományos magyar rabénekek megszokott motívumai: a levelet vivő madár, sűrű erdőben a rabtemető, a halálmadár, a rabok kezén-lábán csörgő lánc — és a mai börtönszleng szavai. A szövegek néhol sematikusan követik a magyar népdalok szövegét, máshol a cigány közösségek életének sajátos tartalmait hordozzák. Gyakran előfordul, hogy az előadó önmagára aktualizálja; ha tud cigányul, cigány szavakat kever bele. A dallamok váza a legtöbb esetben egyszerű, új stílusú magyar népdal vagy nóta, de jellegzetes cigány előadásmóddal, gazdag ornamentikával, sok töltelékszóval, szótaggal szólal meg, különösen az etnikai hagyományokat leginkább őrző oláh cigányok előadásában. Sajátossága ennek az éneklésmódnak az is, hogy a versszak utolsó szótagja előtt szünetet tart az énekes, és az utolsó előtti szótagot, vagy annak utolsó hangját díszítő hanggal megismétli. Az sem ritka, hogy — a hallgató fantáziájára bízva — elnyelik az utolsó szótagot. Azt hiszem, nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy folklorisztikus vagy szubkulturális termékek-e ezek a dalok, amelyekben a börtön fala mindig sárgára van festve, az udvara márványkőből kirakva; hogy szubkultúrává lett folklór vagy folklórrá vált szubkultúra fejezi-e ki azokat az embereket, akiknek az életéhez a börtön is hozzátartozik. A tököli börtönudvar márványkőből van kirakva, nem azért van az kirakva, hogy én sírva járjak rajta. Csütörtökön detehára 1 jön a smasszer az ajtómra, azt kérdezi, mit csinálok, nem-e vésem ki a rácsot. Hogyan vésném ki a rácsot, mikor szabadulást várok? Szedjed össze mindenedet, kitöltötted az ítéleted. Fenn az égen száz csillag van, mind a száz, sej, kigyulladott, mind a száz, sej, kigyulladott, megtudták, hogy szabadulok. i Reggel.