Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

egyáltalán eljusson Tökölre. Többet is összeszedhetnének az aluljárókban, legalább biztonságosabb lenne a közrend. Előfordul, hogy hiába szerződünk mi ennyi emberre, nincs bent ennyi ember. Először is, nem lehet mindenkit kiküldeni, egy sor dolog miatt. A bentlévő munkaerő-állomány is hullámzik, hadrafoghatóságuk még inkább. Ha például száz emberre szerződünk, nekik százhúsz embert Csepel autósnak kell nyilvánítani, hogy száz mindennap kijöhessen. Mégis előfordul, hogy hetvenet se tudnak kihozni. Ezt nagyon nehéz elviselni a termelésnél. Ha száz emberre van munka, azt hatvanöt nem tudja elvégezni. De éves átlagot tekintve, mégis van egy komoly létszámunk onnan, amire számítani lehet. Biztos, hogy az lenne nekünk jó, ha minél hosszabb ideig dolgoznának nálunk. Ezért lesz jó, ha megépül a csarnok az intézetben, mert oda már súlyosabb ítélettel is el lehet vinni, de ide nem. Ide mi szállítjuk őket, ez nem olyan biztonságos terület, bármennyire segítettünk ezen, amennyire lehetett. Egyrészt a szökési lehetőséget, másrészt az érintkezési lehetőséget kellett a minimálisra csökkenteni. Odakint ez más. Néhány embernél okozott feszültséget az elítéltek munkába állítása. A dolgozóknak egy rétegénél. Például aki Szabolcsból jött ide, mert keresni akart, szeretné az életszínvonalát magasabbra emelni. Ott eladta a kis házacskáját, itt vett egy kisebbet, de azért, hogy fölépítse az új házát. Igen ám, de ezért ő is meg a felesége is túlórázik. Ha erre nincs módja, többletjövedelemtől esett el. Feszültséget okoz a vállalat dolgozói között az is, hogy nem tudunk szállást adni egy régi dolgozónak, de tudunk egy börtönből szabadultnak, sokkal több kedvezménnyel. A fiatalkorúak fűt-fát megígérnek, mi mindent elkövettünk, hogy jöjjenek. Volt, hogy saját személygépkocsival elmentek érte, mert hajnalban szabadult; itthagyták a kapuban, de már felvételt nem intézett. Ennek kettős oka lehet. Az egyik: nem biztos, hogy dolgozni akar. Apró stiklikkel, amíg le nem bukik, jobban megél. Míg nekem nem éri meg, hagy ellopjak egy biciklit, és ezzel a mai napra ezer forint jövedelemhez jussak, neki megéri. Ha lebukik, Tökölön megvan újból a helye, nem okoz neki lelki törést. A másik ok, hogy aki komolyan gondolja, azt lebeszéli a haveri környezet abban a pillanatban, amikor hazaér. Vagy otthon tartják a szülei, most már nagyon akarnak rá vigyázni. Ez a munkahely nem tudja megkötni őket. A dolgozók, akikkel együtt voltak, vagy hatagszanak rájuk, mert elvették tőlük a többletkereseti lehetőséget, vagy sajnálják őket; esetleg szintén cigányok, cigarettát, süteményt adnak nekik. Tudja az elítélt, hogy szabad munkavállalóként már nem számíthat ilyen kedvezményekre, más dologban pedig nem érzi a kollektíva vonzását. Ha odáig eljutnánk, hogy a munkában talál-