Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

töttünk, hogy elhozzuk a gyerekeket. Még akkor este rosszul lettem, lehívták hozzám a körzeti orvost. Mi van, Ildikó? Jaj, doktor úr, nem lesz nekem semmi bajom, csak a két gyermekemet adják vissza. Akkor áztat mondta, hogy én nem szóltam semmit se, nehogy rám hivatkozzanak, de azt hiszem, vannak maguk elegen. Már megvolt a picikém, amikor ítéletet hozott a bíróság. Hárman kaptunk börtönt a gyerekekért, mert magánlaksértésnek meg testi sértésnek lett véve. Kaptam halasztást a pici végett. Egyéves elmúlt a Lajcsikám, mentem be a gyárba, odajöttek értem a rendőrök, a gyár kapujában megvártak, onnan vittek a börtönbe. A munkaerő-gazdálkodás vezetője készségesen nyilatkozik a börtönnel kötött kooperációról a Csepel Autógyárban. — A vezérigazgató 1980. januát elsején egy szerződést írt alá az Igazságügyi Minisztériummal, aminek kapcsán mi kint üzemet építünk. Abból indult ki a vállalat, azért ment ki a hegesztőtanfolyam is, mert a vállalat vezetőségének volt egy olyan elképzelése, hogy bizonyos fokú szociális feladatot is ellásson. Hátsó gondolatunk a munkaerő biztosítása volt. Megnéztük, milyen területen tudnánk foglalkoztatni az elítélteket. Nekünk nagy gond, hogy ezek a gyerekek túl fiatalok, nemcsak azért nem lehet bizonyos munkákat rájuk bízni, mert esetleg még soha életükben nem dolgoztak, hanem azért sem, mert bizonyos gépeknek korhoz kötött a működtetése. De megtaláltuk azt a területet, ahol azért biztonsággal foglalkoztathatók. Az egyik a présüzem, ahol a legegyszerűbb betanított munkát kell végezni, a másik a hegesztő. Fő profilunk pillanatnyilag a padlóváz, ami a Magyarországon gyártott buszoknak az alvázát képezi. Mivel nagy szériában gyártjuk, rengeteg betanított munkaerőre van szükség. Azok hajlandók szériamunkára, akiknek nincs szakmájuk. Sok van, aki a szabad életből jön, de szellemi képességüket, életmódjukat vizsgálva egy színvonalon vannak az elítéltekkel. Amíg csak egy kis hegesztőtanfolyamot helyeztünk ki, ami maximum 100 ezer forint egy évben, ebben a munkaerő-gazdálkodás javaslatára is tudtak dönteni, mert ekkora kiadást a vállalat aránylag könnyen elvisel. Az intézetben az új csarnok létrehozása is millió forintba kerül. Kezdeti stádiumban is már, ezt az egész vezérkar tárgyalta. Mindjárt a legelején el kellett dönteni, hogy szabad-e ebben lépnünk, vagy nem, minden oldalról vizsgálni kellett, hogy mennyire éri meg. Mi itt úgy ítéljük meg, hogy a büntetésvégrehajtás, az igazságügyi terület eléggé humánus. Sok minden együtt kell hogy legyen ahhoz, hogy valaki