Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

Ildikó a présmûhelyben dolgozott, mielőtt szülési szabadságra, GYES-re ment, majd börtönbe került. Nővérei nyomában jött ide dolgozni. Heten vannak testvérek, mind lányok. Ildikó úgy állt munkába, hogy az általános iskolából csak négy osztályt végzett el. Legidősebb nővére, Irén, analfabéta. — Rengeteget szenvedtem a gyermekeimért. De szenvednek a gyermekeim is. És most is azt mondom, hogy ártatlanul tettek a börtönbe. Verekedni nem bírtam. Csak az udvaron voltam. Sógorom, az uramnak a testvére rám lökte a gyerekágyat, ott volt valami beton, én arra ráestem. Nekem elég volt onnan fölmászni, terhesen. Én nem bírtam verekedni... Mink Szabolcs-Szatmárba, Kisarba laktunk. Apám tekenőköt csinált, anyám árulta. Nagyapám is tekenőköt csinált, annak az apja is. Tekenősök voltunk. Fakanált még én is tudok csinálni. Irén hatvankilencbejött fel. Az anyunak az öccse akkor mán egy éve itt lakott. Vett egy pici telket, egy pici ház volt rajta, ő abba meg tudott húzódni a családjával. Jött haza látogatóba és mondta áztat, hogy itten van gyár. Irén után feljött Botis, aztán Ica, váltottak albérletet, dolgoztak a gyárba. Pénteken vonatra ültek, szombat reggel nyolc órára hazaértek. Egész nap aludtak. Vasárnap meg már igyekezni kellett, a hármas buszról le ne maradjanak, hogy az ötórás vonatot elérjék, mert hétfőn már dolgozni kellett. Már mindegyiknek volt gyereke, anyu elvállalta őket, hogy tudjanak jönni a gyárba. Hetvenbe a házunkat elvitte a víz, nem maradt, csak ami rajtunk volt. Kaptunk kamatmentes kölcsönt. Akkor az anyu azt mondta, hogy otthon munka nincs, a téeszbe nem vesznek be tagnak, mert nincs födünk, csak ha szorul a helyzet, elmehetünk egy kis tengerit törni vagy krumplit szedni, ha a tagok nem bírják, jöjjünk fel mindnyájan. Felépítettük itt ezt a házat, én tízéves voltam akkor. Negyedik osztályt már itt jártam, ötödikből kimaradtam, elértem a tizennégy évet, mentem én is a gyárba. Amikor hozzámentem a Janihoz, volt rendes lakodalmunk, csak megesküdni nem tudtunk, mert még kiskorú voltam, tizenöt éves. A Jani háza már félig készen volt itt az Árpád utcába, dolgoztunk mindnyájan, befejeztük. De nem jó volt, részeges volt a Jani, én hazajöttem terhesen, meglett a kislány, jött a Jani, sírt, rimánkodott, visszamentem hozzá. Terhes lettem a Janikával, de megint nem volt jó, megint hazajöttem. Akkor már folyamodtam a gyerektartásért, mert többet voltunk külön, mint együtt. A harmadikat azért is nem vette a nevére, pedig nem voltam én mással soha, akkor is ő csinált fel, mert visszamentem hozzá. Gondoltam, még egyszer megpróbálom, ne nőjenek fel a gyerekek apa nélkül.