Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

esetleg, és szakmunkás, volt neki három szakmája is, mégse volt ezek szerint megbecsülve, mert az új helyén, a téeszben, ezer forinttal többet kapott. Az pedig nagy szó. — Hogyan tudjátok betanítani ezeket a gyerekeket? •— A tanfolyam odabent van, odajár a szakember, az alapokat megtanítja velük. Utána meg a civilek magyaráznak nekik, még én magam is tanítom őket. Mondjuk, így belejönnek, van a kezükben szakma. Ebből a szempontból nagyon hasznos mindenkinek, annak a rabnak is, a népgazdaságnak is. — Mit tartasz ezekről a gyerekekről? — Énnekem az a véleményem, hogy túl lazán vannak engedve. És azért fordul az ilyesmi elő. Itt úgy viselkednek, hogy ha nem tudnánk, hogy rabok, azt hinnénk, hogy ez egy rendes, becsületes civil. Arra kell vigyázni, hogy ki hogy szól hozzájuk, nagyon kell így, mint emberekkel, bánni velük, mint a hímes tojással, különben — hogy mondjam? — mint akik nem normálisak, ugrik, hogy ütne... Bizony, minket nem tanítottak és nem voltunk így kiszolgálva, sokkal nagyobb rabszolgák voltunk, de ezek nagyon szépen, úgy el vannak dédelgetve. És nem lehet tőlük elvárni, mert ha ők is volnának olyan ötéves szakmunkások, akkor meg lehetne tőlük követelni, de alig egypár hónaposak, sokat mondok, ha valamelyik egy fél évet itt hegeszt. Soha nem fognak annyit dolgozni, mint mi. Ezek tanulók maradnak. — Termelési értekezleten nincs szó róla, hogy a munkájuk mit jelentett? — Szó van róla, hogy megtermelték, amit kellett, megvan a terv, mindent teljesítenek, ugye, vannak sokan, dolgoznak. — Olyasmi nem merül fel, hogy jönnének ide emberek dolgozni, és azért nem veszik fel őket, mert úgyis járnak a rabok? — Nem hiszem, hogy van ilyen. A présbe volt akkor, három évvel ezelőtt, amikor kezdték, egy kis zúgolódás a civilek között, hogy behozzák a rabokat, és most már őnekik kevesebb lesz a pénzük, mert nem túlóráznak. — És ők azt túlórában el tudták volna végezni? — Annyit nem. Hát azért kellett a rabhadsereg, mert nem volt elég. Főleg a prés fogadott be sokat, mert oda meg nem jelentkeznek, mert kevés a pénz és nehéz a munka, olajos, piszkos, és azért oda nincs jelentkező, sőt, aki újat odavesznek, egypár nap alatt megtudja, hogy mi van ott, elmegy, elmenekül a fenébe. Szigethalom területe azelőtt Tökölhöz tartozott. A háború alatt lebombázott repülőgyár helyén épült itt, 1946-48-ban a Csepel Autógyár. A települést a gyár alakította ki. Ma 10 ezer lakosa van.