Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

A nyomdaüzemnél havonta értékeljük, teljesítették-e a feladatokat. Ha igen, 15 ezer forintot kapnak. Három szakasz között folyik a verseny, szakaszokon belül is kialakul az egyéni sorrend, amelynek alapján a 15 ezer forintot elosztjuk. Ezenkívül havonta könyvjutalmat kapnak, szórakoztató filmet nézhetnek. A Zrínyi Nyomdával kötött szerződésünk 81 végéig szól. Meglévő tapasztalataink birtokában most már előnyösebb szerződést szeretnénk kötni. Ez a géppark lecserélését jelentené, a térítési díjakkal kapcsolatos kérdésekben is meg kellene állapodnunk. A jelenlegi térítés mellett a nyomda éppen csak hajszállal hoz nekünk többet, mint amennyibe kerül. A régi szerződés értelmében fiatalkorú után 24, nagykorú után 27 forintot fizet a nyomda ledolgozott óránként. Ebben azokat a költségeket ismeri el, amibe nekünk egy elítélt kerül. Elég komoly dilemma előtt áll a büntetésvégrehajtás, amikor a térítési díjakról kell nyilatkozni. Abban az esetben, ha a BV-vállalatoknál a térítési díjat leszorítják, és csak azokat a költségeket hajlandók elismerni, amibe itt egy elítélt kerül, akkor ezzel olyan előnyhöz juttatnánk a kooperáló vállalatot, amely őt nem illeti meg. Ugyanis akkor azt a helyzetet használná ki, hogy egy intézménytől jóformán ingyen kap munkaerőt. Viszont azt az összeget térítési díjként nem számolhatjuk fel, amennyibe a külső vállalatnak kerülne egy ilyen munkás fenntartása, mert akkor mi jutnánk tisztességtelen előnyhöz. Ezt próbálják most tárgyalásokkal egyeztetni, olyan szinten tartani, hogy a kooperáló vállalatnak is megérje, és valami jövedelmet mi is nyerjünk, amiből a béreket növeljük, az állóeszközeinket fejlesztjük. A Csepel Autógyárral, úgy látszik, ez sikerül. Mindenre kiterjedő, hosszú kooperációnak ígérkezik. A Csepel Autógyár annyira hasznosnak ítélte a hároméves együttműködést, hogy csarnokot épít az intézet területén. Egyelőre a gyárbajárnak ki a gyerekek. Ötven dolgozik a présműhelyben, mindig délután, száz a hegesztőben, mindig délelőtt. ív- és lánghegesztésből vizsgázhatnak. A műhelyek köré kerítést, szögesdrótot húztak, két sarkára őrtornyot állítottak. Két busz hozza reggel hétkor a gyerekeket, akik a hegesztőműhelyben dolgoznak. Először az őrök szállnak ki. A géppisztolyosok fölmennek a toronyba, a gumibotosok bezárnak minden ajtót. A busz ajtajában nagykorú elítéltek állnak, akik csak ezután engedik ki a fiatalkorúakat. Ide csak az enyhébb bűntettesek, a fogházasok járhatnak. A műhely végében öltöznek át munkásruhába.