Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

felirat. Az utóbbi években az összes bűnelkövetők 8,5 százaléka volt fiatalkorú, vagyis 14-18 éves. A 10 ezer lakosra jutó fiatalkorú bűnelkövetők száma 1967-ben 107,7, 1977-ben pedig 123,8 volt. Mintegy 600 fiatal él itt, akikhez most eljöttek a hűséges szülők, fiatal feleségek felpakolva. Itt vannak a csinos menyasszonyok magas sarkú cipőben, rendezett frizurával, gondosan kikészítve, akárha kórházban, laktanyában vagy más közintézményben látogatnák szeretteiket. Kisebb-nagyobb gyerekeket, karonülő csecsemőket is látni, ha egyszer itt van apuci vagy a nagytestvér, hát itt kell meglátogatni. Sokgyerekes cigányasszonyok bólogatnak egymásnak, hogy hajaj, alighogy az egyik kiszabadul, már kezdhetnek beszélőre járni a másikhoz, még jó, ha nem többfelé kell járni egyszerre, mert az is előfordul. Némelyikcigánycsalád taxit fogadott (ezen bérelt magán-személygépkocsi értendő), hogy az ország távoli részéből hamarabb ideérjen. Autós cigányemberek számára megbízható jövedelem-kiegészítés a börtönfuvar. Saját kocsin, motoron is jöttek néhányan. Vannak itt nagyon konszolidált külsejű házaspárok, akik bizonyára mindent megadtak a gyereküknek. Szó sincs róla, hogy itt csak a mezítlábas nyomor látható — persze, jelen van az is. A bejáratnál leadjuk a papírt, megmutatjuk a személyi igazolványt, az egyenruhások ellenőrzik, hogy azok jöttek-e el, akiknek az engedély szól. Józsi nevelőapja nem jöhet be, nem baj, mondja, addig kicsit elmegy a csajokhoz. Az udvaron újra sorba állunk a fekete kapu előtt, amíg a láthatatlan kéz el nem tolja előttünk. Beléphetünk. Még néhány lépés a teremig, ahol majd beszélhetünk a gyerekekkel. A végében pódium van, előterében hirdetőtáblán a fiatalkorú elítéltek kulturális programjai. Bent a teremben végig, még a pódiumon is, hosszú asztalok, két oldalon székekkel. Sorban elfoglaljuk a helyeket az asztalok egyik oldalán, és mindenki megterít. Mint egy ünnepi családi szertartáshoz, az asszonyok asztalkendővel letakarják az asztalt, halomba rakják a rántott csirkét vagy sült húst, kolbászt, szalámit, szépen elrendezik körülötte a kenyeret, uborkát, paprikát, süteményt, termoszt, befőttes üveget. A várakozás csendjében előlép egy főrangú egyenruhás. Harmincas, sápadt, vékony arcú férfi, vékony keretes szemüvegben. Mint valami szülői értekezleten, üdvözli a megjelent látogatókat, és rövid tájékoztatást ad a szabályokról azok kedvéért, akik még nem voltak Tökölön. A termoszokkal, mondja, semmi baj, ha leves van benne, de ha feketekávé, akkor máris el lehet tenni. Üdítőitalt, déligyümölcsöt sem fogyaszthatnak az elítéltek. Nyomatékosan figyelmeztet, nehogy bárki pénzt adjon az elítélteknek, ez a legszigorúbban tilos, fenyítés jár érte, senki ne tegye, aki nem akarja, hogy hozzátartozója fogdába kerüljön. Közben negyed óra eltelt a látogatási időből.