Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

Együtt voltak többen, a többi mind idősebb volt, de ő meg olyan nagyerős volt. Amazok kaptak mind börtönt, őt felfüggesztették. — így került a Róbertbe. — Igen. Onnan elvitték Aszódra, egy évet kapott, nem volt Aszódon három hónapig se, mindég otthon volt, mindég keresték a rendőrök. Utoljára Tökölre jutott. — Verekedésért? — Lopásért. — Mit lopott? — Egy rossz magnót. Rossz órákat. A testvéremtől hozta el, az meg följelentést tett ismeretlen tettes ellen. Mikor megtudta, hogy Józsi volt, sírt. A tárgyalásra el se jött, azt mondta, ő ezt nem bírja ki. Tíz hónapot kapott Józsi, négy hónapot még hozzávágtak Aszódról, így lett egy év két hónap, az annyi, ugye? Nézze, ez itt a másik fiam, hasonlít Józsira? — Hasonlít. Hát ez a kis prüntyi? — Ez a lányomé, a Marika, négyéves. Józsi nagyon szereti, kért, hogy hozzam magammal, ráírta a nevét a beszélőre. Ez a sorsunk, mit csináljunk. Ez az ember meg az uram, nem apja Józsinak, de eljött velünk, nem tudom, majd beengedik-e, nincs a neve a papíron. Kezet fogunk, most már egy családhoz tartozunk. Józsi családja is hatalmas pakkal jött, tudakolom, mi is a helyzet a szabállyal, mégis vihetnek be kaját a gyerekek? — A, nem vihetnek be semmit, de hát nekünk is csak enni kell. Palacsintát sütöttem, meg madártejet kért a Józsi, hoztam levest, húst, tésztát, hadd egyen, ami jólesik neki. Ennek a fiamnak — mutat a jelenlévőre és közel hajol a fülemhez — még pálinkát is vittem be, cseresznyét, megitta vizespohárból. De Józsinak nem merek vinni, gyenge az idege, megbolondulna tőle. — Én narancsot is hoztam — mondja a siklósi asszony —, szétszedem gerezdekre, beteszem műanyag dobozba, egyenként adom a szájába. Még azt a kis vitamint is sajnálják tőlük. Mindnyájan bemegyünk a boltba friss kenyérért, legalább ezzel én is tegyem jóvá a két órára való kaját, noha nyilvánvaló, le fogok vele égni. Közben a busz is beáll. — Nem megy ám odáig, de majd szólunk a sofőrnek. Fölszállunk. Józsi bátyja tízforintokat szed össze, szól a sofőrnek. Az megígéri, hogy negyed tizenkettőre vissza is jön értünk. A kapunál, a terelőrács mellett, már hosszú sor kígyózik. Az úton néhány kocsi is vesztegel. „Fiatalkorúak börtöne és fogháza"—- hirdeti a nagybetűs