Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

DIÓSI ÁGNES „A tököli börtön sárgára van festve" (1981)

intézetből: én szabadúszó lettem, őt ismét letartóztatták. A Che Guevaraértelmezés nem sikerült. Laci pályafutását nagy valószínűséggel az anyai szeretet hiánya határozta meg. Előző börtönbüntetése után nem kellett volna visszajönnie az intézetbe, ha anyja elvállalja, de nem vállalta. A BM mosodájában dolgozik, neki ilyen fia nem lehet. Ő csak a jóra intette, ha ez nem fogott rajta, nagyon sajnálja. Számomra az ilyen anya akkora rejtély, aminek a kibogozására pillanatnyilag nem vállalkozom. Továbbá annak boncolgatására sem, hogy hasonló előzmények mellett mitől lesz az egyik gyerek bűnelkövető, a másik meg nem. Családi traumák csak abban az esetben érdekelnek, ha nagy társadalmi földmozgások velejárói. Nem foglalkoztatnak most az anyagi javakkal elhalmozott, egyébiránt elhanyagolt csemeték félresiklásai — sem a felsőkáder-, sem az értelmiségi, sem a munkástörténetek. Azok szerencsétlensége érdekel, akikkel szemben eleve bizalmatlan a társadalom, amúgy is nehéz sorsukat előítéletek súlyosbítják, ennek folytán a törvény sokkal inkább sújtja, mint védi őket. De hát most Lacihoz megyek; anyja helyett engem hívott a beszélőre. Bent a váróteremben az őszes, hosszú hajú, szép termetű, szép arcú cigányember és felesége szintén a buszt tudakolják. Erzsébetről jöttek, ők is felpakolva. „Decemberben történt, havas idő volt. Két férfi nekiment, ő adott az idősebbiknekegy pofont. Darabos téglák voltak ottan, jeges volt, elcsúszott, úgy tört el neki a vállcsontja. Ezért kapta az én fiam az egy évet. Pedig mondhatom, hogy a család ötven százaléka bent a fővárosban muzsikál, nem egy lemaradi cigánycsalád. A feleségemnek tizennyolc éves munkaköre van. Nekem két vállalatnál van tizenkilenc évem. A gyerekek elmentek dolgozni, mindenki szépen letette a fizetését, ami kell, megvesszük, normálisan. Az a baj, hogy olyan lemaradi negyed az az erzsébeti negyed, ott van a legösszekevertebb emberiség. Hiába akarna rendes viselkedést egy gyerek felvenni, nem létezik, hogy meg bírja tartani. Olyan van, hogy bemegy akármelyik mulatóba, belekötnek. Nem vitás. Belekötnek. Nem számít, hogy fiatal vagy idős, legyen az nő, legyen az férfi, odamennek és csibészkednek. Vannak azok a harmincévesek, azok gorombák. És nagyon csúnyán néznek a cigánygyerekekre, ha szépen fel vannak öltözve. Látják, hogy százasból fizetnek, akkor odamennek, szemtelenkednek, és ebből megvannak a differenciák. Ez az igaz. Persze, hogy nem hagyja egy se magát." Magas, szikár cigányasszony, a férje magyar volt, rég elváltak, két fiát egyedül nevelte. Siklósról jön, minden hónapban három napjába kerül,