Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

rek, köszönés nélkül mennek el egymás mellett, lehet, hogy nem is ismerik egymás arcát. Az egyes emeleteken kialakul valamelyes összefogás, főleg az egyazon foglalkozást űzők között. Nem választja el itt az sem az embereket, hogy az egyiknek iparengedélye van, a másik pedig még csak segéd, és ez nem is különítheti el őket, mert jelen esetben a segéd fizet a mesternek szállásért, vagy pedig a „zicc-ért". Â gyermekek csak csekély kapcsolatot jelentenek az egyes családok között, mivel az udvatba nem mehetnek és a folyosókon sem zajonghatnak, mert akkor felszólalnak a nagylakók, és a háztulajdonos felmond a kislakónak, ha gyermekei zavarják a nagylakók nyugalmát. A különböző emeletek között még kevesebb a kapcsolat, és ha van, az többnyire ellenséges. A lejjebb lakók arról panaszkodnak, hogy a fentiek piszkosak és szánt-szándékkal minden szemetet rájuk szórnak. Az intelligensek közül csak azokat fogadják be maguk közé, akiknek a munkája aktuálisan felér az övékkel. A gázfőzőknek kevés hasznát veszik. Számlatartozás miatt a legtöbbet már le is ólmozta a Gáztársaság. A lakások jórészében csak ritkán ketül főtt étel az asztalra. Télen a szoba vaskályháján főznek. A tisztálkodási viszonyok meglehetősen rosszak. Gyermekeit a legtöbb család füröszti vagy végigmossa, a felnőttek azonban — egész csekély kivétellel — egyáltalán nem fürdenek és csak felületesen mosakodnak. Pedig, hogy a tisztálkodás fontosságát ismerik, az abból is látszik, hogy gyermekeiket rászoktatják. Szórakozni keveset járnak. Kocsmába csak iszákosok, moziba pedig csak egynéhány lány, asszony, egészen fiatal fiú. Színház szóba sem kerül közöttük. Aki rendszeresen olvas — kevés akad ilyen —, azt békétlennek, nyugtalan vérűnek és kissé megzavarodottnak tartják. Leginkább a napilapok érdeklik őket, de azt is inkább csak az „izgágák" járatnak, számonként is kevesen vásárolnak, hanem, ha van egy kávéra való pénzük, beülnek a kávémérésbe, ott olvasgatnak, vagy vesznek két-három Leventét és átböngészik a lapokat. A rádiót általában kedvelik, de még minden tizenegyedik lakásra jut egy-egy készülék. Azok is nagyrészt régimódi szerkezetek és tulajdonosaik az orvhallgatók közé tartoznak. Nem tudom, járnak-e még a Bérkaszárnya tájékán harminc év előtti elődjének öreg lakói. Ha odavetődik is egy-egy, valószínűleg félrefordított fejjel megy el előtte. Nem kíváncsi hivalkodó arcára, és nem kíváncsi szívére, mé-