Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

res, albérlőjétől havi huszonöt pengőt kap — ezekből kitelik a lakbér —, fiának pedig, aki kereskedősegéd, negyvennyolc pengő a havi jövedelme. Az ötvenkét éves pedikűrösnő szívbajos. Nyugalomra szorulna, de kilakoltatási eljárás folyik ellene. Valamikor nagyon szépen keresett, s bár analfabéta, volt érzéke ahhoz, hogy úgy rendezze be lakását, hogy a legkényesebb ízlésű albérlők is szívesen béreltek szobát nála. Szívbaja miatt a nagy lakással járó munkát nem bírta, kisebb lakásba vonult, itt azonban ágyai kiadatlanok maradtak, már bútora javarészét is elkótyavetyélte, és rövidesen az uccára kerül. Kilakoltatás előtt áll a hatvanéves fehérneművarrónő is, aki már félig megvakult, pedig ez az öreg lány nemcsak magát, hanem nyolcvan éves anyját is tartja. Az öregasszony valaha vásározó volt, papucsot árult; azt mondja, szép bútort is szerzett, de most már csak egy ágy, egy asztal és egy láda az egész berendezés. Továbbá két kép a falon: az öregebbik néni fiai, akik eltűntek a harctéren. Nyugdíjat nem kap utánuk, és a két öreg nő most hulladékon él, amit a vásárcsarnokban szedegetnek össze. Az öreg lány az éhséget már-már meg is szokta, de nagyon fél a teljes megvakulástól. Szomszédja — hetvenkét éves, hályogosodó szemű nénike — ugyancsak ettől retteg, a túlsó sarokban pedig egy negyvenhárom éves családapa, aki salvarsan-kezelésre jár. Akad olyan család is, melynek minden tagja beteg vagy nyomorék. Egy négytagú családban például a hatvanhat éves anya jobb karja béna, negyvenöt éves fia sánta, harminchárom éves fiának gyomorsüllyedése és szívbaja van, tízéves unokája pedig fogyatékos képességei miatt ötödik helyett csak a második elemibejár. Jellegzetes közsegélyes család ez. Dolgozni egyikük sem tud, tehát a segélyeket hajszolják, de ha a közsegély nem kielégítő, magánosokat is felkeresnek, és lassanként rászoknak a koldulásra. A sok beteg fontoskodva tárgyalja az eseteket. Összeverődnek, hogy találgassák, mi is lehet ez, meg az tulajdonképpen, és nem akad közöttük egy sem, aki nem a saját betegségével igyekeznék a másikét is magyarázni. Kaptafa es kollektív szellem a harmadik emeleten A harmadik emelet főbérlői történetesen legnagyobbrészt cipészek. Az összetartás ezek között a legerősebb, mert privátmunkájuk csak ritkán akad, és főképpen üzleteknek meg nagyobb cipőüzemeknek dolgoznak. Nem igyekeznek megelőzni egymást, háztartási dolgokat, szurkot, csirizt és szeget is kölcsönöznek egymásnak, és ha valahol munkalehetőség kínálkozik, becsületesen értesíti egyik a másikat. De a harmadik emeleten sem