Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)
KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág
a házirend egyik szakasza kimondja, hogy a lakásokban ruhát mosni vagy teregetni tilos. A százhatvan lakáson kívül négy üzlethelyiség is tartozik a házhoz. Fűszerüzlet, kávémérés, fodrász és dohánytőzsde. Ezeknek bérlői közül csak a kávémérés tulajdonosa lakik a házban és szolgálja ki elég gyakran a ház lakóit. A dohánytőzsdébe is be-bejárogatnak két darab Leventéért, vagy olcsó cigarettadohányért a házbeliek, de a trafikosné jobban szereti, ha nem jönnek, mert kiolvassák és összepiszkolják az újságjait, és nem tudja eladni azokat a „rendes" vevőkörének. A fűszeres büszkén emlegeti, hogy a tizenhat nagylakó kivétel nélkül nála vásárol, holott a következő sarkon szövetkezeti bolt is van, de a többieknek nincs keresnivalójuk nála, mert ő ilyeneknek nem hitelez. A botbély panaszkodik, hogy a nagylakók maguk borotválkoznak, a többieknek pedig nincs is pénzük ilyesmire. A bérkaszárnya arisztokráciája A nagylakókat nem mutathatom be senkinek, mert magam sem ismerem őket, és hiába áll a névtáblán olyasmi, hagy segédhivatali igazgató, hogy nyugalmazott ez, nyugállományú az, meg hogy kereskedő, hivatalnok, gépészmérnök, tanítónő, ügynök: ezek a címek sem világítanak rá semmire. Az sem jellemző vonásuk, hogy megfizetik ezerkétszáz és ezerötszáz pengős házbérüket, mert a többiek is kiizzadják a maguk havi negyven-negyvenöt-ötvenöt pengőjét, de a fűszeresnél nem vásárolnak. Szóval, a címűkön és rangjukon kívül ezekről a nagylakókról csak annyi adattal rendelkezem, hogy két cselédet egyik sem tart, négynek van háztartási alkalmazottja, háromnál takarításért lakik magányos asszony, egynek egésznapos bejárónője van, kettőhöz minden nap jön néhány órára takarítónő, négyhez hetenként kétszer-háromszor és egy maga látja el egészen a háztattását. A házbeliek munkáját egyik sem veszi igénybe, még a vicinéjét sem. Albérlőt heten tartanak, de kettőnek ez idő szerint üres a szobája. A pincében csak a vicipár lakik. Gyermektelenek, öreg napjaikra pénzt kuporgatnak, ezért húzódnak meg a pinceodukban, és adják ki albérlőnek szoba-konyhás lakásukat, amit a háziúrtól kapnak. Az asszony korábban háztartási alkalmazott volt, később kávéházi takarítónő, de öt éve kizárólag viciséggel foglalkozik. A férfi három évvel ezelőtt még gyárba járt, most is menne szívesen, de gondozatlan bajsza nagyon öregíti, és nem kap munkát. Megesküdni még nem tudtak, mert mindkettőjüknek különváltan élő házastársa van, és a válóperre irányuló lépéseket még meg sem kezdték. A ha-