Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

Budapesti bérkaszárnya (1937) KÖRMENDI ZOLTÁN Óvás! Óvással kezdem: ez a cikk nem szociográfia. Nem olyan nagyigényű tehát, mint az utolsó esztendők irodalmi divatja, mely gyors lélegzetű, de hamar kifulladó riportsorozatokkal, legendák és parabolák helyébe nőtt adatkölteményekkel dudvásította el a szociográfia talaját. E sorok írója öt esztendő egymásba kapcsolódó napjait és hónapjait hívhatja tanúságul, hogy mit jelent egy társadalmi réteg, embercsoport, laza vagy szorosabb közösség felmérése. Több mint tizenötezer családlátogatást végzett és legalább háromezer család életébe kapcsolódott. (Budapesti ínségesek és deklasszáltak életébe.) Háromezer család megismerése, tizenötezer családlátogatás tapasztalata és öt esztendő mindennapos munkája formálta benne félig-meddig befejezett mozaikká az ezerkilencszázharmincas évek budapesti bérkaszárnyáinak társadalmi képét, és éppen ezért nem meri állítani, hogy egyetlen cikkben szociográfiát adhat. * Néhány fiatalember — költséget nem kímélve — autóra kapott, gázt adott a motorro s hipp-hopp! .... elérte a „Falut". Rávetette magát a gyanútlan községre, s egyetlen vasárnapon összelajstromozott, jegyzőkönyvezett és áldomással pecsételt meg mindent, amiből egy snájdig faluszociogrófia kitelik. Némely író „ihlettel", „intuícióval" pótolta azt, aminek tapasztalati felmérésétől irtózott. Négy-öt újságíró megrohamozott egy ócska háztömböt és előre elkészített kérdőívekből faggatta a roskadozó háztömbbe sodródott proletárokat, de már az első félórában fogalmazó papirossal cserélték fel az íveket, mivel a nyomdászinas állandóan sarkukban járt a sürgős kéziratért. Szinte túlzott lelkiismeretességről tesz tanúságot az a fiatal író, aki legalább tíz-tizenöt vasárnapot töltött kötetté feldolgozott falujában. [Körmendi Zoltán saját jegyzete. A szerk.]